Európán kívül kellene megtermelnünk a legfontosabb élelmiszernövényeket, állítja egy tanulmány
Kutatók feltérképezték, hogy hol kellene termelnünk a legfontosabb élelmiszernövényeket a lehető legnagyobb hozam eléréséhez, a lehető legkisebb környezeti lábnyom mellett. Így húsz évnyi szén-dioxid-kibocsátást lehetne megspórolni, ám ezek a területek mind Európán kívül esnek – írja a hvg.hu egy új tanulmányra hivatkozva.
A Nature magazinban megjelent tanulmány szerint 71 százalékkal csökkenne a mezőgazdaság globális szén-dioxid-kibocsátása a többi között azzal, hogy számos, jelenleg termelésre használt földterületet visszaadnánk a természetnek, és ott termelnénk (nagyüzemi módszerekkel) élelmiszernövényeket, ahol nem lenne szükség öntözésre. Így 87 százalékkal csökkenne a mezőgazdaság biodiverzitásra kifejtett negatív hatása, és nullára lehetne redukálni a vízfelhasználást.
Számításaik szerint erre a legalkalmasabb az észak-amerikai kukoricaövnek is nevezett középnyugati államok területe, Afrika Szaharától délre eső részei, illetve a Fekete-tengertől északkeletre eső (részben Ukrajna, részben Oroszország területén fekvő) térség lehetne.
A kutatók elismerik, hogy eredményeik gyakorlati alkalmazásának kevés a valószínűsége. Alternatívaként megvizsgálták, mi lenne, ha az egyes országok határain belül optimalizálnák hasonlóan a termelést: így is számottevően, 59 százalékkal csökkenne az ágazat szén-dioxid-kibocsátása, és 77 százalékkal a biodiverzitásra gyakorolt negatív hatás.
