Mi minden állhat a paksi teljesítménykiesés mögött?

A napi.hu szerzője, Szabó M. István először ismerteti, melyik három fő lehetséges ok miatt állhat elő az a helyzet, hogy a paksi atomerőmű nem képes a névleges teljesítményén működni. Ez lehet:

• nem tervezett karbantartás;
• az, hogy a megrendelőnek, esetünkben a Mavirnak nem kell annyi áram, mint amennyit az erőmű termelni tudna;
• a Duna vizének túlzott felmelegedése.

Ez most gyakorlatilag mind összejött Pakson – állapítja meg a szerző. Majd így részletei a helyzetet: 

• a már gyakran javításra szoruló 2-es blokk (Paks–2) múlt hét szerda óta áll tervezett, de nem szokásos karbantartás miatt;
• július 5-e, hétfő délután az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) tájékoztatása szerint a 4-es blokk (Paks–4) teljesítményének fele esett ki, mivel „generátor-differenciálvédelem” lépett működésbe rajta;
• már május elején is előfordult, hogy a napelemes termeléstöbblet miatt a Mavir nem kért Pakstól teljes teljesítményt;
• mindeközben a hűtőközegül szolgáló Duna máris 23 Celsius-fokos, ami további termeléscsökkenést okoz.

Felirat a védett vezetési ponton a Paksi Atomerőmű közelében 2019. június 25-én Fotó: MTI/Sóki Tamás

A cikk ezután Mycle Schneidert, a nukleáris ipar francia krónikását idézi, aki szerint „a nukleáris szektor nagy problémája ma az, hogy az erőművek öregek. A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik”.

„Úgy értem, (...) a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, (...) mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani” 

– mondta a szakember.

A napi.hu cikkéből további izgalmas részleteket lehet megtudni a rakoncátlan Paks–2 blokkról, a napenergia és Paks összefüggéseiről, valamint arról, hogy pontosan mi köze is van a Duna hőfokának a termeléshez – utóbbi kérdés a következő hőhullámmal farkasszemet nézve igencsak aktuális.