2018. április 19., Emma
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Globális vita a húsadó körül

A hústermelés óriási tempóban nő világszerte, ökolábnyoma pedig nem csekély. Az állattenyésztés externáliái, kedvezőtlen környezeti hatásai azonban nincsenek beárazva a kész húsipari termékbe. Ezen változtatnának a zöldek.

Jó pár éve tanakodnak azon a világgazdaság fenntarthatatlanságával foglalkozó közgazdászok és agronómusok, hogy a húsfogyasztás – pontosabban az állattenyésztés – túl nagy terheket ró az ökoszisztémákra.

Az Oxford University adatai szerint 1961 óta megötszöröződött a hústermelés. És a globális népesség gyarapodása révén csak tovább fog nőni.

Ahogy India és Kína középosztálya egyre biztosabb lábakon áll anyagilag, úgy tér át több százmillió ember a húsintenzív étrendre. Már jelenleg is Ázsia állítja elő a globális húsmennyiség 40-45 százalékát. 1961 óta e földrészen tizenötszörösére nőtt a hústermelés.

A húsos étrend természetesen nagyobb ökolábnyommal jár, mint a hússzegény étrend, mert a szarvasmarháknál például a kérődzés és a képződő ürülékmennyiség óriási metánkibocsátást jelent, a takarmány előállításához hatalmas termőföld-területeket kell művelés alá vonni, az állattenyésztés vízlábnyoma szintén nagy (túl sok vízfogyasztás jut egységnyi megtermelt kalóriára), s a húsipari feldolgozás is energiaigényes gyártási folyamat.

A Farm Animal Investment Risk and Return (FAIRR) Initiative új jelentést adott ki, melyben azt szorgalmazza, hogy a húsipar externáliáinak – negatív környezeti hatásainak – árát át kellene hárítani azokra, akik a leginkább felelnek ezért: a fogyasztókra, akik megveszik és megeszik a húst. Ezek az externáliák ugyanis nincsenek beleépítve a termékek, a kolbász, a gépsonka, a grillcsirke árába.

Nem mindenki helyesli

Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kereskedelemért és piacokért felelős igazgatója, Josef Scmidhuber ugyanakkor rossz ötletnek tartja a húsadót. Több okból.

Egyrészt a fogyasztók különféleképpen reagálnak az áremelésekre. Vannak, akik adaptálódnak, és lemondanak a megdrágult termékről (illetve ritkábban vagy kevesebbet vesznek belőle), és vannak, akik ugyanúgy fogyasztják tovább, ugyanolyan rendszerességgel és mennyiségben.

Ahol szegénység és éhezés van, a hús beépítése az étrendbe kedvező változást jelent, mert javul a tápanyagbevitel. „Ha van marhahúsadó, kiket fogunk kiadóztatni a piacról? Azokat, akik szegények. Akiknek éppenséggel növelniük kellene a húsfogyasztásukat”  – nyilatkozta Schmidhuber.

A gazdagabb jóléti társadalmakban azonban életképes és hasznos megoldás lehet a húsfogyasztás adóztatása. Az intézkedés javára további pozitív példák és érvek olvashatók a portfolio.hu cikkében.

Tovább a forrásra: piacesprofit.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Dvořák: A vízimanó Fosszilis adókkal pótolhatná az EU a Brexitből eredő bevételkiesést „Éghajlatbarát” megoldások a mezőgazdaságban „Lesz ez még így se” – gondolták, majd megalkották a jövő víztározóját „Széndobálók” kerestetnek! – vetélkedő a Heinekennel