Mi a közös az orrszarvúkban és a klímaváltozásban?
A gazdasági élet oly elméletszagú törvényszerűségei olykor könyörtelen következményekkel járnak – amik olykor nem csak az embereket, a természetet is sújtják.
Leisha John, az EY tanácsadóiroda fenntarthatósági igazgatója saját bevallása szerint sosem gondolta volna, hogy az orrszarvúk megmentése érdekében Afrikába tett utazása életre szóló tanulságokkal szolgál számára a gazdaság működésével és a klímaváltozással kapcsolatban – derül ki a GreenBizen megjelent írásából.
A környezetvédelmi szervezetek által folytatott kampányok hatására és a különleges teremtmények megóvása érdekében 2008-ban Dél-Afrika betiltotta az orrszarvútülök kereskedelmét – a következmények drámaiak voltak. Az orrszarvútülök ára az egekbe szökött, a mészárlás sosem látott méreteket öltött.
Leisha John amellett érvel, hogy a megoldást a gazdaság logikáját figyelembe vevő szabályozás jelenthetné. Az orrszarvúk tülke ugyanis megújuló erőforrás, amely az állat sérelme nélkül is eltávolítható, és évente újranő.
„Ha a csont szabályozott és legális piacon kerülhet értékesítésre, a helyi társadalom és nem a bűnözői csoportok boldogulását segíti elő, ami a rinocéroszok megóvása iránti elkötelezettséget is fokozná.”
És hogy mi a helyzet a klímaváltozással? Ebben az esetben nem az orrszarvú, az ember a kihalásra ítélt faj. Amivel pedig jobban kell gazdálkodnunk, az a szén-dioxid-kibocsátás. William Nordhaus, a gazdasági Nobel-díj idei kitüntetettje arra a következtetésre jutott, hogy
a globális felmelegedés legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében a kormányoknak adókat kell kivetniük a szén-dioxid-kibocsátásra.
Ez a szénigényes termékek és szolgáltatások árának emelkedésével, a zöldmegoldások árának csökkenésével járna – márpedig ha az árérzékeny fogyasztók a fenntartható megoldások felé fordulnak, az a környezetbarát fejlesztések felgyorsulásához és a gazdaság klímabarát átalakulásához vezet – zárja érvelését Leisha John.
.jpg){kind=spacer}
