Egy dollár klímavédelemre, egy dollár olajkutakra
Nehéz megmondani, hogy a pénzintézetek mikor támogatják a klímaváltozás elleni harcot, és mikor nem. Egyrészt azért, mert a zöldberuházás fogalmának nincsenek konkrét kritériumai. Másrészt a bankok és pénzintézetek jelentős része finanszírozza a hagyományos energiahordozók kitermelését is, ezzel hátráltatva a zöldfordulatot a globális gazdaságban.
Áprilisban 70 000 milliárd dollárral indult a gyűjtés az ENSZ klímaváltozási alapjába. Mark Carney, a Bank of England kormányzója, aki az alap elnökeként a világ pénzügyi intézményeinek zöldfordulatát igyekszik elősegíteni, elégedetlen volt az eredménnyel, a konferencián pedig sikerült is további szereplőket mozgósítania – ismertette a párizsi Les Échos gazdasági lap nyomán a hvg.hu.
Így a COP26 után a világ legnagyobb befektetőinek, bankjainak és biztosítótársaságainak koalíciója
immár együttesen 130 000 milliárd dollárnyi vagyont kezel, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tőkét arra használják fel, hogy 2050-ig nettó nulla kibocsátási célt érjenek el befektetéseikben.
Csakhogy jelenleg messze nem elég tisztázott, mi is számít zöldberuházásnak. „Ebben a tekintetben bizalmi deficittel küszködünk” – hangsúlyozta az ENSZ főtitkára Glasgow-ban.
A Science Based Targets nevű társulás Nettó zéró címmel közzétett jelentésében próbálta meg tisztázni a kritériumok ügyét. A szervezet társalapítója, Cynthia Cummis a Bloombergnek kiemelte: „miután nincs konszenzus a nettó zéró kritériumok ügyében, ezért a pénzintézetek megjátszhatják, hogy már végrehajtották a zöldfordulatot, miközben szó sincs erről”.
A Reclaim Finance civil szervezet vezetője, Lucie Penson nyíltan felszólította a pénzintézeteket, hogy hagyjanak fel a környezetszennyező ágazatok finanszírozásával: „a bankoknak és pénzintézeteknek konkrét terveket kellene letenniük az asztalra arról, hogy miképp kívánják csökkenteni az olaj, a földgáz és a szén kitermelésének finanszírozását.”
