Az igény szerinti gyártás fenntarthatóbbá tehetné a divatipart?
A divatipar hatalmas környezeti lábnyomáért jelentős részben a túltermelés a felelős. Ezen enyhíthetne, ha a fogyasztói igényekhez és megrendeléshez igazodna a gyártás gyakorlata – egy friss tanulmány szerint azonban ehhez többek között türelmesebb fogyasztókra és szigorúbb szabályozásra is szükség lenne.
A fast fashion ruházati láncok működése együtt jár a hatalmas, részben feleslegesen legyártásra kerülő raktárkészletek felhalmozásával. Ez nem csak a feltétlenül szükségesnél több nyersanyag- és energiafelhasználás, illetve a szennyezés fokozása miatt problémás: a ruhák gyakran a szeméttelepeken vagy az égetőkben végzik.
A tömeges személyre szabás, a fogyasztók igényeinek – ízlésének és méretének – megfelelő termékek legyártása gyakran merül fel potenciális megoldásként. A gyártók azonban a logisztikai kihívások és a hosszú átfutási idők miatt eddig ódzkodtak az alkalmazásától. A Pennsylvania Állami Egyetem kutatója egy hipotetikus vállalat működését modellezve vizsgálta meg, fenntartható lehetne-e egy hibrid, a tömeggyártást és a tömeges személyre szabást kombináló működési mód.
Eredményei alapján a megfelelő körülmények fennállása esetén az igény szerinti gyártás bevezetése valóban, ráadásul magasabb profit mellett segíthetné elő a ruhaipari hulladék csökkentését.
Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a vállalat a kiindulási állapotban tényleges és jelentős mértékű túltermelésben legyen. Ha ez nincs így, akkor az igényre gyártás bevezetése csak fokozni fogja a termékkínálatot és növelni a cég ökológiai lábnyomát.
A tanulmányt jegyző Adem Orsdemir üzemeltetési és ellátásilánc-menedzsmenttel foglalkozó szakértő szerint az új üzleti modell bevezetésének sikere a vásárlói kommunikáción is múlik. Ha a fogyasztókkal sikerül megértetni a fenntarthatóság szempontjait, így ezek érvényesülése érdekében hajlandóak lesznek kivárni, hogy a kívánt ruhadarabhoz hozzájussanak, az igény szerinti gyártásból eredő környezeti előnyök is nőnek.
Az igény szerinti működés még hatékonyabbnak bizonyulhatna, ha a szabályozók a ruhák ártalmatlanításának, illetve az új újrahasznosítási eljárások kidolgozásának költségét a vállalatokra terhelnék.
