Tovább nő a globális élelmiszer-kereskedelem kibocsátása
A nagy szén-dioxid-kibocsátást generáló termények jelentős része kimondottan exportra készül, s így a szén-dioxid-teher nem a fogyasztói, hanem a termelői oldalon jelentkezik – hívta fel a figyelmet a mezőgazdasági termékek kereskedelméhez köthető kibocsátást vizsgáló nemzetközi kutatócsoport.
Hiába nem egy adott országban termelik meg például a marhahúst, attól annak a környezetterhelése még létezik, sőt, ezt a fogyasztáshoz kell kötni, hisz a fogyasztás nélkül senki se termelné meg – mutat rá a Science-ben publikált tanulmányt ismertetve a National Geographic.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a – gyakran fél világot átfogó – kereskedelmi hálózatok működtetése milyen kibocsátással jár. A kutatók kiszámították, hogy a világ termőterületeinek közel negyedén olyan termelés folyik, amelynek eredménye tengeren túlra (más kontinensekre) exportált árucikk lesz.
2004–2017 között az ehhez köthető üvegházgáz-kibocsátás 5,1-ről 5,8 gigatonnára nőtt: a többletfogyasztás miatt nagyobb erdőterületeket alakítottak át mezőgazdasági területekké.
„A kutatásunkból kiderült, hogy e kibocsátás igen nagy része a szegényebb országokban jelentkezik, mégpedig a gazdagabb országok fogyasztásához köthetően” – magyarázta Steven Davis kutató.
Az export miatt keletkező kibocsátásban Brazília és Argentína (állattartás) és Indonézia (olajpálma termesztése) járnak az élen, ahol a természetes növénytakaró helyét mezőgazdasági termőterületek veszik át.
Ahhoz, hogy javuljon a helyzet, a szakemberek szerint arra van szükség, hogy az importőrök csak környezeti szempontból elfogadható termelésből származó árut vásároljanak, s ezzel ösztönözzék a kibocsátó országokat a jobb, tisztább technológiák alkalmazására.
.jpg)
.jpg)
