2018. május 28., Csanád, Emil
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Hasznosuló hulladék – energia vagy termék?

A körkörös gazdaság felé tett apró lépések, a hulladékra erőforrásként tekintő szemlélet terjedése mind-mind örömteli fejlemény. Ugyanakkor az Európai Unióban összegyűjtött hulladék nem mindig ebbe az irányba áramlik – az elérhető támogatások hatására egyre gyakrabban végzi hulladékégetőkben.

Európa újrahasznosítási törekvéseit aláássa a szemét égetésének egyre növekvő trendje, ami elvezet ahhoz, hogy újrahasználás és újrahasznosítás helyett inkább a hulladékégetők használata kerüljön előtérbe. Ezáltal azonban az Európai Bizottság hulladékcsökkentési irányelve gyakorlatilag kudarcra van ítélve.

2015-ben a bizottság elindított egy „Zárul a kör” (Closing the loop) kezdeményezést, melynek célja a hulladékcsökkentés és a termékek és erőforrások életciklusának meghosszabbítása.

A hulladéktörvényben is lefektetett hulladékhierarchia tetején található a megelőzés, újrahasználat és újrafeldolgozás, a hulladékégetés azonban épphogy csak a lerakást előzi meg. Más szavakkal, semmit sem szabadna elégetni, mely anyagában újrahasznosítható vagy komposztálható.

Ez egyezik az Európai Unió kitűzött újrahasznosítási céljával, melyekről 2008-ban született egyezmény: 2020-ig elérendő cél a városi hulladék 50 százalékának újrahasznosítása. 

Elég a hulladék?

De a hulladék elégetése hőt és energiát is termel; a folyamat elnevezése a „hulladékból energia” (waste to energy avagy WtE). Mivel a hulladékok szerves hányadára megújuló energiaforrásként tekintenek, a bizottság a 2020 utáni megújulóenergia-tervezetben a biomasszát egy magasabb szintű bioüzemanyagként definiálta, ezáltal támogatásokra jogosítva a tagállamokat.

A fentebb leírt döntés befektetésösztönzően hatott: hulladékégetők építésébe kezdtek az országok. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egyik 2017-es beszámolója alapján bizonyos tagállamokban már éppen hulladékhiányról beszélhetünk, mert a hulladékégetők túlkapacitással rendelkeznek, mint például Dániában, Észtországban vagy Svédországban.

Egy ideális forgatókönyv szerint, ahol a hulladék 65 százaléka újrahasznosított, Franciaországban, Ausztriában és a Benelux államokban is, kevesebb hulladék termelődik, mint amennyire az égetőműveket tervezték.

Ennek azonban az a következménye, hogy az újrahasznosítás kevésbé kerül előtérbe: egy friss tanulmány szerint a 2011-ben fennálló hulladékégetők még lehetővé tették volna a hulladék 77 százalékának újrahasznosítását.

Az új hulladékégető-kapacitások épphogy egy paradoxonhoz vezettek: ha minden létező égetőt használnak, 2030-ra az újrahasznosítás csupán 63 százalékot ér majd el, egyszerűen azért, mert nem lesz elég hulladék. Ez sajnos nem csak hipotézis.

Ez a fajta versengés az újrahasznosítás és égetés között már nagyon is valóságos néhány országban.

(Eurostat-adatok szerint). A bizottság idén fel is szólította a tagállamokat arra, hogy szüntessék meg a hulladékégetés támogatását, ezzel megakadályozva az újrahasznosítás arányának csökkenését és a hulladékhierarchia felborulását.

„A nem megfelelő Megújuló Energiákról szóló Irányelv alkalmazása eltorzítja a hulladékgazdálkodást és a hulladékhierarchiát, és az újrahasznosítás helyett a hulladékégetés részesül előnyben, 2020-ra nagyon messze leszünk a kitűzött EU-s újrahasznosítási céloktól. Félelemre adó ok az, hogy a tagállamok kevésbé törekednek majd az újrahasznosítási ambíciók tökéletesítésére” – mondta az EURACTIV.com-nak Enzo Favoino, a Zero Waste Europe tudományos vezetője.

Ahol van kereslet, lesz kínálat is

Ez a helyzet a hulladék esetében is, amióta megjelent a hulladékok energetikai hasznosítása. A piac határozza meg a hulladék árát, majd felvásárolják azok az országok, ahol a hulladékégetés során energiát tudnak előállítani belőle. Nem meglepő módon így Németország, Svédország, Hollandia, Észtország és Belgium a legnagyobb hulladékimportáló országok.

Az EU megújuló energiaforrásokra vonatkozó irányelvének megfelelően csak bizonyos hulladékok után lehetne támogatást kapni, ez pedig az úgynevezett biomassza, amely a konyhai és kerti hulladékok halmazát jelenti. Azonban jelenleg semmilyen EU-szabályozás nem létezik a biohulladék szelektív gyűjtésére, egyelőre csak néhány tagország vezetett be rendeleteket.

Ez azonban azt jelenti, hogy az országok maguk döntenek arról, hogy milyen arányban tartalmaz a keletkezett hulladék biomasszát.

A Zero Waste Europe számításai alapján számos ország kap támogatást a hulladékégetés után, és nem csak az arra alkalmas összetevők alapján, hiszen azok közt van műanyag, papír és karton is, amelyet újra lehetne hasznosítani, és jóval kisebb környezetre és egészségre káros hatása lenne.

Tovább a forrásra: humusz.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Franciaország 2021-ig leállítja a széntüzelésű erőműveit Újrahasznosított műanyagból készít utat egy brit startup (Mac)mentő? Az Apple forradalmasítaná az alumíniumgyártást „Nehéz feldolgoznom, hogy valami szemét” 10 éves a Bélaműhely