2018. október 16., Gál
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Üveghulladék: na de ki fizeti a révészt?

Felháborodott a magyar kereskedőket képviselő szakmai szervezet azon, hogy a multiláncokat tömörítő országos szövetség szerint nem jelent majd gondot a hazai piacon, hogy a nem betét­díjas üvegekből keletkező hulladék kezelését jövőre kötelezően a kereskedőkre hárítanák. A kicsik szerint vissza kell vonni a javaslatot.

Levélben fordult a hazai vállalkozásokat képviselő Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ) a multinacionális élelmiszerláncok delegáltjai által irányított Országos Kereskedelmi Szövetséghez (OKSZ), hogy az ágazat képviseleté­ben ne tegyenek közzé olyan állásfoglalást, amely a valóságban csak a nagy láncok szempont­jait tartja szem előtt – tudta meg a Magyar Idők. 

A kérdéses rendelet előírná, hogy januártól a legalább 300 négyzetméter alapterületű üzlettel rendelkező kereskedők a forgalmazás helyén kötelesek átvenni a fogyasztóktól az üveghulladékot, és azt elkülönítve gyűjteni.

Az elképzelés kizárólag a nem betétdíjas üvegekre, az úgynevezett üveghulladékra vonatkozik, vagyis olyan csomagoló­anya­gokra, amelyekben különféle italokat – jellemzően külföldi szeszes italokat –, befőttet, lekvárt és más tartós élelmiszert forgalmaznak.

Ma már minimális azoknak az üvegeknek az aránya, amelyek pénzért vissza­válthatók, főként a sörösüvegek ilyenek, illetve néhány boros- és szörpös­üveg, de számuk elenyésző a teljes kínálathoz képest.

A betét­díjas rendszer a jövőben is megmarad, a gyártóknak azonban sokkal kényelmesebb megoldássá vált, hogy eldobható göngyölegbe csomagolják termékei­ket.

A fogyasztók kényelmi szempontból is kedvelik a fémdobozos italokat, az egyutas, nem visszaváltható üvegeket, mert nem kell bajlódniuk a visszaszállítással; ezek később általában a kommunális hulladékgyűjtőkben végzik. Azonban környezetvédelmi szempontból nem jelent megoldást a feladat áthárítása a kereskedőkre, a problémát más módon kell kezelni, mert a hulladék valójában a vásárló otthonában keletkezik – fejtette ki a főtitkár.

kié legyen a hulladék gondja?

Neubauer Katalin elmondta, kezdeményezik a javaslat visszavonását, mivel az elképzelés ebben a formában túlságosan megterhelné a jellemzően nem külföldi tulajdonosok által üzemeltetett kisebb, néhány száz négyzetméteres egységeket, míg az 5000 négyzetméter alapterületnél kezdődő hipermarketek esetében jelenleg is adottak a körülmények a hulladék begyűjtésére, illetve annak kezelésére – nekik tehát könnyebb lenne megfelelni az új kötelezettségnek. 

„Nem értünk egyet a rendelet megközelítésével, mert az üveghulladék valójában nem a kereskedelemben keletkezik, hanem a fogyasztónál. A kereskedelemnek semmilyen ráha­tása nincs arra, hogy a külföldi gyártók és az első belföldi forgalmazók milyen göngyölegben szállítják a termékeiket. Ezért a keletkező üveghulladék kezelésének költségét a gyártóknak és az első belföldi forgalmazóknak kell visel­niük, és nem az üzleteknek” – hangsúlyozta.

A gyártóról sem kéne megfeledkezni

A gyártókat kellene arra késztetni, hogy preferálják a visszavált­ható üvegeket. A főtitkár úgy véli, ráadásul nem is vár­ható javulás az uniós célszámok teljesülésében a hulladékgazdálkodás területén, amennyiben a jelenleginél több kereskedelmi egységnél jelennek meg az üveggyűjtő konténerek. Szerinte a fogyasztókat ösztönzőkkel kell érdekeltté tenni abban, hogy az egyutas palackokat ne a kommu­nális hulladékba tegyék, hanem az arra szolgáló konténerekbe.

Neked ajánljuk
Radikális lépéssel ösztönöznék a szelektív hulladékgyűjtést Lengyelországban A Sea Shepherd a Műanyag óceán tragikus szépségével rázza fel a fiatalokat Komposztálható műanyag termékeket gyártó üzem épül Faddon A ruhaipar a túlfogyasztás súlyosan szennyező motorja Arcfelismeréssel védik a halak egészségét
Tovább a forrásra: magyaridok.hu
Vissza
Hírfolyam