2018. július 17., Elek, Endre
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A probléma ránk vár, nem a baktériumokra

A műanyagot lebontó mutáns enzim felfedezésétől hangos a sajtó. A Hulladék Munkaszövetség azonban óva int attól, hogy az eluralkodó eufóriának átadva magunkat hátradőljünk, és egyszer és mindenkorra elfelejtsük a műanyaggal kapcsolatos aggodalmainkat.

A műanyagproblémáról az utóbbi időben egyre többet lehetett olvasni, és a hírek meglehetősen negatív képet festettek a helyzetről: az ivóvízben és ételekben is fedeztek már föl műanyag részecskéket, nem beszélve a műanyaghulladékban „úszkáló” óceánokról. Nem véletlen, hogy megszaporodtak az ilyen témájú híradások, hiszen csak az utóbbi időben kezdtek el tudományos szinten foglalkozni a műanyagszennyezéssel, most kerülnek elő a bizonyítékok a probléma súlyosságát, környezeti és egészségügyi hatásait illetően.

Érhető, hogy ennyi negatív hír után szükség van jó hírre is, hogy bizakodhassunk: van kiút a műanyaghulladékok útvesztőjéből. Azonban nagyon nem mindegy, hogy ezeket az áttöréseket hogyan értelmezzük.

Műanyag háló csapdájába esett albatroszt próbálja megszabadítani a társa Fotó: Thomas Häusler/Flickr

Véletlenül sikerült egy baktériumból műanyagbontó enzimet izolálni és továbbfejleszteni, amivel a jövőben képesek lehetünk a műanyagot alkotóelemeire bontani, és ilyen módon újrahasznosítani. Akkor sikerült végleges megoldást találnunk a műanyagproblémára? A válasz nem egyértelműen igen vagy nem.

Először is, ez az enzim csak a PET-et (polietilén-tereftalát) tudja lebontani, az összes többi műanyagot nem. Azonban várható, hogy a további kutatásoknak köszönhetően egyre több olyan enzimet fognak tudni előállítani, amelyek más polimereket is képesek lebontani. Alkalmazási módra egyelőre nem tért ki a tanulmány, jó kérdés, hogy nagyobb léptékekben hogyan lehet majd alkalmazni a „PETázt”.

Polietilén-tereftalát-molekula modellje Fotó: Jynto/Wikimedia Commons

Másodszor, egy baktérium vagy enzim sem fogja tudni a fő problémát – azaz a túlfogyasztást és túltermelést – megoldani. Minden gramm műanyag előállítása fosszilis energiahordozók kitermelését igényli, ami a könnyen hozzáférhető készletek megfogyatkozásával egyre környezetszennyezőbb eljárásokat igényel. És akkor még nem is beszéltünk az energiafelhasználásról, illetve a vízfogyasztásról, ami minden gyártási folyamat velejárója.

Fontos lenne megértenünk, hogy a probléma forrása mi magunk vagyunk, így nekünk is kell megoldanunk – minden egyes embernek. Ez a fajta felelősség ugyanakkor nemcsak teher, hanem lehetőség is: azt is jelenti, hogy mindannyian részesei lehetünk a megoldásnak.

Szemétgyűjtés – végtelennek tűnő lehetőség az egyéni cselekvésre Fotó: Bo Eide/Flickr

A társadalomtudományban terjedt el a „wicked problem” kifejezés, amelyet magyarul talán úgy lehet a legjobban lefordítani, hogy „ördögi probléma”. Azokra az összetett problémakörökre alkalmazzák, amelyek nehezen leírhatóak, többtényezősek, ellentétes érdekekkel bíró szereplőket érintenek, és lehetséges megoldásaik nem egyértelműen jók vagy rosszak, csak jobbak vagy rosszabbak – ráadásul gyakran új problémák forrásaivá válnak.

A legtöbb környezeti probléma ilyen – a műanyagszennyezés is. Ebből kifolyólag nincs rá egy jó megoldás. A csővégi megoldások keresése mellett muszáj másra is gondolnunk. Elsősorban a megelőzésre.

Neked ajánljuk
Újrahasznosított műanyagból készít utat egy brit startup „A kuka nem éhes” – elindult a Budapest Bike Maffia ételmentő szolgálata „Nehéz feldolgoznom, hogy valami szemét” 10 éves a Bélaműhely 11 000 éve nem volt ilyen nagy a felmelegedés
Tovább a forrásra: humusz.hu
Vissza
Hírfolyam