2018. szeptember 19., Vilhelmina
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Vajon hova tűnnek a megunt, kidobott ruháink?

A megunt ruhákkal már a jótékonysági szervezetek sem tudnak mit kezdeni. A Council for Textile Recycling felmérése szerint csak Amerikában 11 milliárd kiló vadiúj textíliát vásárolnak az emberek évente, amelynek körülbelül a 85 százaléka végzi hulladéklerakókban, a maradékot pedig használtruha-lerakatokban teszik le.

Gondolkozott már rajta, hogy hol kötnek ki a megunt cuccai?

A BBC.com hívta fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban megunt ruhadarabok gyakran Panipatba kerülnek. Legalábbis azok, amelyek olyan olyan hitvány állapotban vannak, hogy nem lehet őket jótékonysági intézményeknek vagy ruhabankoknak adományozni.

Tehát az eladhatatlan kategóriába sorolt szakadt vagy sérült ruhákból naponta több száz érkezik az india északi részén található több mint egymillió fős Panipatba a nyugati Kandla kikötővárosból, ahova a világ minden tájáról érkeznek kopott ruhákkal és textilekkel megpakolt hajók.

Ide már tényleg csak a gagyi jut el

A legfrissebb adatok szerint Oroszország és Pakisztán mellett India a használt ruhák legfontosabb importőre. Az országban kétféle kategóriába sorolják a használt ruhákat: az úgynevezett mutilated és a hordható. Előbbiből az alibaba.com-on is berendelhetünk egy nagyobb mennyiséget, ha akarunk.

A térség egyik legnagyobb „hulladéklerakó” (újrahasznosító) üzeme a 2008 óta működő Shankar Woolen Mills, ahol először színek szerint válogatják ki a ruhákat, melyek között a fast fashion márkáktól kezdve a nagy luxusmárkákig minden megtalálható.

Miután a szakadt és használt adományruhákról leszedték a cipzárokat, gombokat és címkéket, fonalat, majd később újra szövetet készítenek belőlük.

Fotó: Pixabay

Gépekkel helyettesítik az embereket

Ashwini Kumar, a Shaankar Woolen Mills munkatársa szerint a legtöbb munkafolyamatnál nincs is szükség emberi munkaerőre. A cafatokra szétszedett ruhát, legyen az gyapjú, selyem, pamut vagy olyan mesterséges vegyi szál, mint például a poliészter, egy kártológépbe ömlesztik, ami elkezdi megfonni a fonalat. Három tonna textíliából mintegy 1,5 tonna fonalat sikerül kinyerni, ezt shoody-nak (bóvlinak) hívják a szakmában.

Ezek nagy részéből takarókat készítenek, amiket elsősorban természeti katasztrófák, például szökőár, ciklon vagy földrengés helyszínein osztanak ki a rászorulóknak világszerte. De olyan is előfordult már, hogy 2 dollárért, kb. 507 forintért eladták azokat a szegényeknek.

Fotó: Pixabay

Még a szemét is egyre drágább

Kumar azonban aggódik amiatt, hogy míg a textilhulladék behozatalának költségei alacsonyak, addig a jól jövedelmező vállalkozások egyre drágábbak lesznek. Arról nem is beszélve, hogy ennek hatására a helyi piac is sokkal kisebb lett az elmúlt években.

„Több mint 400 részleg működött itt korábban – most kevesebb mint 100. Régen három műszakban dolgoztunk, ma már alig van nappali műszak. Ha az iparág tovább zsugorodik, akkor ez már nem csak Indiában fog problémát okozni” – állítja Pawan Garg, aki szerint annyira rossz helyzetben vannak, hogy szinte mindennap be kell zárni egy osztályt, vagy legalábbis csökkenteni a gyártást. A kialakult helyzetre Garg a nyugati országoktól várja a segítséget.

„Fontos munkát végzünk, gondoljunk csak a környezeti hatásokra, mi történne, ha nem dolgoznánk fel ezt a rengeteg szemetet?

Indiában soha nem pazarolunk el semmit. A ruhákat odaadjuk azoknak, akiknek szüksége van rá, de azt követően is megtaláljuk a módját az anyagok újrahasznosításának. Soha nem jutna eszembe kidobni semmit“ – magyarázza Kumar a problémát.

Neked ajánljuk
India 2022-re betiltja az egyszer használatos műanyag termékeket Élő hagyományok szennyezik brutálisan a környezetet Indiában Ügyes kezekkel lefaraghatjuk a család ökológiai lábnyomát Szigetközi csodák kirándulóknak Kertészkedés a tenger alatt (videóval)
Tovább a forrásra: divany.hu
Vissza
Hírfolyam