Hagyjuk a boltban a hulladékot!
Az Európai Unió 5 pontos hulladékhierarchiáját követve biztosak lehetünk benne, hogy fogyasztásunk a lehető legkisebb terhet jelenti majd a környezet számára.
A gazdasági és társadalmi élet számos területén szembesülhetünk azzal, hogy egy probléma okainak kezelése, vagyis a megelőzés helyett az okozattal vagyunk elfoglalva. Ez a viselkedés kevesebb áldozattal jár, sőt olykor hasznot is hajt, csakhogy hosszú távon a probléma konzerválásához vezet. Nincs ez másképp a hulladékkal kapcsolatos nehézségek esetében sem.
A hulladékkal kapcsolatos tudatosság ugyanis nem a színes kukák mellett, hanem a boltban kezdődik.
A természetben eredendően nem keletkezik hulladék, mert ott minden a körforgás része. Ami az egyik élő szervezet kibocsátott anyaga, mellékterméke, az a másik élőlény tápláléka, energiaforrása. Ez a körforgás, ez az anyagcsere (metabolizmus) egy tökéletesen zárt, körkörös rendszer, amit oly régóta szeretnénk lemásolni és átültetni világunk gazdasági folyamataiba.
Megelőzés (prevention)
A korszerű hulladékgazdálkodásban ez az első lépés, hiszen „az a legjobb hulladék, ami nem jön létre”. Ezt a cél szolgálja többek között:
- A betétdíjas csomagolás alkalmazása.
- A hosszú élettartamú termékek gyártása (életciklus, ökodizájn).
- A kisebb tömegű termékek gyártása.
- A javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása.
- A termékhelyettesítés, azaz a hulladékképző termék felváltása.
- A takarékos termékhasználat, vagyis a használati idő növelése.
- A fogyasztás csökkentése, bizonyos termékekről való lemondás.
Jól nézzük meg, mit veszünk a pénzünkön – hiszen ezzel voksot adunk az adott termékre és annak előállítójára.
Újrafelhasználás (re-use)
(RE-USE, újrahasználat) Ez esetben az adott terméket, csomagolást – átalakítás nélkül – újra ugyanarra a feladatra lehet használni, mint amire eredetileg gyártották. Ennek legismertebb példája a visszaváltható (betétes) üveg.
Hasznosítás (re-cycle)
Újrafeldolgozás, Újrahasznosítás, Recycling… Hívjuk bárhogy, ehhez bizony szelektálni kell. Magyarországon több mint száz cég foglalkozik a hulladékok újrahasznosításával.
Komoly vita van a hulladék fogalma körül. A kérdés az, hogy egy termelési folyamat során keletkező melléktermék mikor minősül hulladéknak, illetve mely esetekben kerülhet ki a hulladék kategóriából, és tekinthető pl. alapanyagnak.
Amíg hulladéknak minősül egy anyag, addig szigorú környezetvédelmi és egészségügyi előírások vonatkoznak a kezelésére és felhasználhatóságára.
Ugyanakkor a cél az lenne, hogy az anyagok a lehető leghosszabb időn át bent maradjanak a körforgásban, és alapanyagként szolgáljanak új termékek előállításához.
Egyéb hasznosítás (recovery)
A legkényesebb kérdés. Komoly vita zajlik a körül, lehet-e, és ha igen, akkor mely esetben a hulladék égetését ártalmatlanítás helyett hasznosításnak (waste-to-energy) minősíteni. Ez az elvi különbségtétel a hulladékhierarchia szempontjából jelentős, hiszen az égetők tulajdonosai és üzemeltetői csak abban az esetben jutnak nagy mennyiségben égethető hulladékhoz, amennyiben az égetést hasznosításnak minősítik.
Ugyanakkor, a már elégetett hulladék ezáltal megszűnik létezni, és kikerül a körforgásból, abban az esetben is, ha amúgy nyersanyagként szolgálhatott volna egy termék előállításához.
Lerakás (disposal)
Ez áll a fontossági sorrend utolsó helyén, mégis ez a jelenlegi megoldás az esetek többségében. Magyarországon évente több mint 4 millió tonna hulladék keletkezik, ennek közel 80%-a lerakóra kerül. Pedig ez ellen mi is tehetünk: ha nem veszünk ennyi szemetet, vagy többet szelektálunk, kevesebb kerül a kukába, majd a lerakóra.
A hulladék egyidős az emberiség történelmével. A különbség a régi korok és a ma emberének hulladéka között az, hogy míg eleink „melléktermékei” szerves anyagból álltak, mi halhatatlanná tettük a szemetünket. Ráadásul ez szemét a teljes élettartama alatt káros hatással van a környezetre. Arra a környezetre, amiben és amiből ma is élünk. Nincs másik Földünk.
