Az űrszemét a Földön (is) bajt csinál

Az Altaj hegység négyezer méter fölé érő havas hegycsúcsai, fenyvesei, alpesi tavai, a csordákat terelő, méhészkedő törzsek gabonaföldjei felett húzódik a világ legnagyobb és legforgalmasabb űrkikötőjének, az orosz Bajkonurnak a repülési útvonala – derül ki Fenyvesi Zsófi Díványon megjelent írásából.

Az űrverseny időszakában a visszahulló hordozórakéták eltávolítására még kiemelt figyelmet fordítottak az illetékesek, mára azonban a szemét ott maradna, ahova lehullik – ha az élelmes falusiak nem kezdtek volna üzletelni vele. Amit lehet, azt eladnak belőle vagy újrahasznosítják.

 A probléma csak az, hogy ezek az anyagok nem biztonságosak.

A leesett alkatrészek gyakran még égnek, mérgező füstöt bocsátanak ki magukból, és akár tüzeket is okozhatnak.

Rakétakilövés a bajkonuri űrrepülőtéren Fotó:shutterstock.com

A rakétákhoz használt üzemanyag rendkívül mérgező, és a leselejtezett üzemanyagtartályokban akár tízszázaléknyi is megmaradhat belőle. A hidrazin nevű –egyébként erősen rákkeltő – anyag ráadásul oldódik a vízben, azaz eljut az ivóvízbe, és a talajt is megszennyezheti. Részben ezt a vegyületet teszik felelőssé a rák és különböző születési rendellenességek kialakulásáért az Altaj régióban, de az orvosok szerint a hidrazin a májat és a központi idegrendszert is tönkreteszi.

Az emberek mellett a vadon élő és a haszonállatok is mérgezésektől szenvednek, a környezetet érő károk mértéke felmérhetetlen, hiszen egyes roncsok évtizedek óta rozsdásodnak ott, ahol hagyták őket.

Az elhullott üzemanyagtartályok veszélye egyébként nemcsak az orosz, de a kínai űrközpontok közelében élő népcsoportokat is fenyegeti. Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre növekszik az érdeklődés a környezetbarát rakétahajtó anyagok iránt. Nemcsak a tárolásuk, szállításuk, felhasználásuk lenne biztonságosabb, de az élővilágot is kevesebb rákkeltő szennyezés érné.