Az utakról, az óceánokból és a termőföldekről kerül a levegőbe a mikroműanyag
Janice Brahney adjunktus kutatócsoportja tavaly kimutatta, hogy 1100 tonna mikroműanyag lebeg a levegőben az Egyesült Államok nyugati térségében. A Utahi Állami Egyetem kutatói egy új modellezési eljárással most a légkörben található mikroműanyag eredetét igyekeztek tisztázni.
A kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) bemutatott új kutatásukban azt vizsgálták, miként kerültek ezek a láthatatlan műanyagdarabkák a légkörbe, mennyi ideig maradnak ott, illetve hogy hol összpontosulnak a mikroműanyag-lerakódások világszerte a légkörben.
Modellezésük szerint a légköri mikroműanyag az Egyesült Államok nyugati részén elsősorban az országutakról (84 százalék) származik, ahol a gépkocsik súrlódó kerekeiből kerülnek a levegőbe az apró műanyagdarabok.
Tizenegy százalékuk az óceánokból kerül a levegőbe: a fel nem oldott műanyagrészecskékkel szennyezett óceánhullámokból a szél kapja fel és repíti őket. A mezőgazdasági talaj pora a levegőben lévő mikroműanyag öt százalékáért felelős.
Az Egyesült Államokból, Európából, a Közel-Keletről, Indiából és Kelet-Ázsiából jut a legtöbb szárazföldi eredetű mikroműanyag-lerakódás a légkörbe.
Az Egyesült Államok nyugati partvidékét, a Földközi-tenger partjait és Ausztrália déli tengerpartjait szennyezik leginkább az óceáni eredetű, levegőbe kerülő mikroműanyagok.
A mezőgazdasági eredetű légköri mikroműanyagok leginkább Észak-Afrikában és Eurázsiában jelentősek, míg a közúti közlekedés okozta légköri mikroműanyagok világszerte jelentősen szennyeznek.
