Beépített enzimek segíthetnek megoldani a műanyaggal kapcsolatos kihívásokat
Német kutatóknak sikerült az egyébként hőre érzékeny enzimeket beépíteni a műanyagokba, ami nemcsak a lebontásukat könnyítheti meg, de a forradalmi plasztikból készült tárgyak penésztaszító és öntisztító tulajdonságokkal is rendelkeznek, ami használatukat is gazdaságosabbá teheti.
Ez a megközelítés eddig nem volt működőképes, mert a műanyagokat olyan magas hőmérsékleten dolgozták fel, hogy az enzimek nem élték túl a folyamatot. A müncheni Intézet kutatói azonban most megoldást találtak a problémára – számolt be róla a Mandiner.
A kutatók porózus szervetlen hordozóba ágyazzák be az enzimeket, így stabilizálva azokat.
Ez ugyan korlátozza az enzimek mobilitását, de lehetővé teszi számukra, hogy aktívak maradjanak, és sokkal magasabb hőmérsékletnek is ellenálljanak.
A folyamat mind a bioműanyagok, mind a hagyományos, kőolajalapú műanyagok esetében működik. Az enzimek a lebomlás elősegítése mellett a műanyag tartósságát és ellenálló képességét is megnövelhetik, például az öntisztító hatásnak köszönhetően, ami az eltömődésre hajlamos műanyag csövek esetében kifejezetten hasznos lehet.
Az intézet a kezdetektől hangsúlyozottan nemcsak kísérleti léptékben gondolkozott, hanem a nagyüzemi alkalmazhatóságra helyezték a hangsúlyt. Mostanra elkészültek
az első enzimmel kezelt granulátumok, fóliák és öntvények, a beépített fehérjék pedig bizonyítottan megőrizték aktivitásukat. A következő lépésben az anyagok alkalmazhatóságát tesztelik és optimalizálják, különböző felhasználási területeken.
_evening.jpg)
