A teljes óceáni vízoszlopot érinti a mikroműanyag-szennyezés
Világszerte kutatók tömegei dolgoznak azon, hogy felderítsék, mi lesz az óceánokba áramló hatalmas mennyiségű műanyag sorsa: hol gyűlik össze, milyen kémiai és fizikai hatások érik, és ezek hogyan hatnak a műanyaggal találkozó élővilágra. Az eddigi kutatások azonban többnyire a „felszínt kapargatták” – és egy friss kutatás alapján nem csak abban az értelemben, hogy a vízen lebegő műanyagra fókuszáltak.
Több száz kutatás vizsgálta az elmúlt években az óceánok felszínén úszó szennyezést: becsléseik szerint bolygónk óceánjainak felületén mintegy 51 billió mikroműanyag lebeg. A Florida Atlantic Egyetem munkatársai azonban a probléma valódi súlyának megértéséhez a kérdés és a tenger mélyére hatoltak.
Hogy jobban megértsék a műanyag terjedését az alsóbb vízrétegek felé, és reményeik szerint feloldják a tengerekbe áramló műanyag és az ott kimutatott szennyezés becslése közti ellentmondásokat – vagyis a hiányzó műanyag rejtélyét –, többféle hálót, mélyvízi szűrőket és infravörös spektroszkópián alapuló anyagvizsgálati módszereket is bevetettek.
Vizsgálatuk alapján a kis méretű, lassabban süllyedő műanyagok eloszlását kevésbé befolyásolja a vízrétegek közti sűrűségkülönbség, ezért a vízoszlop teljes magasságában, ráadásul hosszabb ideig vannak jelen, így annak is megnő a veszélye, hogy a részecskeevők elfogyasztják őket, és bejutnak a táplálékláncba.
Ezt a kockázatot tovább fokozza, hogy a gyenge tengeráramlatok a mikroműanyagot a mély vízben kis területekre gyűjtik össze. A Global Change Biology című folyóiratban publikált tanulmány szerint a felszínen lebegő és a mélyebb vízrétegeket szennyező műanyagok összetételében is eltérés van.
Míg a korábbi kutatások szerint a felszínen elsősorban csomagolásokból származó polimerek, mint a polietilén és a polipropilén domináltak, addig az alsó rétegekben a nagyobb sűrűségű, festékekben alkalmazott alkidgyanták és a ruhák és halászhálók készítéséhez használatos poliamidok voltak jelen nagyobb arányban.
A kutatók felhívták rá a figyelmet: mivel a mikroműanyagok a minták tanúsága szerint a teljes vízoszlopban, akár a mélyebb rétegek felé növekvő koncentrációban lehetnek jelen, a mostaninál sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a lehetséges ökológiai és élettani kockázataik felderítésére.
