2018. november 19., Erzsébet
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Egy kutatás, amely az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről alkotott képünket is megváltoztatja

Ma, a klímaváltozás korában, természetes, hogy a figyelmünket elsősorban az elégetett fosszilis energiahordozókra összpontosítjuk – de a tudósok már régen felfedezték, hogy az, ami történik, ugyanakkor a talajról is szól. Miként a föld alól kibányászható fosszilis energiaforrások, úgy a Föld felszínén ma élő fák és más növények is ősi növények és állatok szervezetéből származó szénből állnak. Az erdők kivágása, a mezők felszántása ugyanúgy szenet juttat az atmoszférába, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése – hívja fel a figyelmet Chris Mooney a The Washington Postban megjelent érdekfeszítő és igen tanulságos elemzésében.

A brazíliai Uruara város közelében traktor dolgozik egy búzatáblán, amelynek a helyén valaha amazóniai őserdő állt. Fotó: The Washington Post, Nacho Doce/Reuters

A legújabb kutatásokon alapuló becslés szerint az, ahogy a földterületekkel és a növényzettel bánunk, meglepően erőteljes hatást gyakorol bolygónkra és a légkörre. Ha a becslés helytálló, az nem csak a klímaváltozásra adott reakciónkat formálhatja át, hanem azt is, ahogyan saját magunkat értelmezzük, mint bolygószintű változások előidézőit.

„A történet egyik feléről eddig teljesen megfeledkeztünk”, mondja Karl-Heinz Erb, a tanulmány vezető szerzője, az osztrák Társadalom-ökológiai Intézet kutatója.

Erb és kutatótársai műholdas információkon és más ökológiai méréseken alapuló részletes térképek sorának segítségével azt becsülték meg, mennyi szenet tartalmazhat összesen a Föld jelenlegi vegetációja. A kapott szám hatalmas: 450 milliárd tonna szén. Ha ez a mennyiség valamilyen úton-módon széndioxid formájában a légkörbe kerülne, az több mint egy trillió tonna gázt jelentene (hiszen a széndioxidban a szén mellett oxigénatomok is vannak).

A kutatók által készített alábbi térkép az eloszlást mutatja:

A tényleges biomassza-mennyiségre vonatkozó becslést mutató térkép. Az alkalmazott mértékegység a gramm szén/m2, alapjául pedig a korábbi kutatásokból származó földhasználati adatok, illetve a globális erdőfelmérés (Forest Resource Assessment) országszintű adatai szolgáltak.

De a kutatásban szerepel egy ennél még nagyobb és még jelentőségteljesebb szám is: 916 milliárd tonna. Ez az a szénmennyiség, a kutatók számításai szerint, amit a világ teljes növényzete megköthetne – azaz, ami kikerülhetne a légkörből – ha az emberiség valamilyen módon teljes mértékben felhagyna a földhasználattal, és megengedné, hogy a bolygó növényzete visszaálljon természetes állapotába. Ebből pedig az következik, hogy a termőföldek ember általi hasznosítása következtében a földterületek szénmegkötő kapacitása durván a felére csökkent.

Ha ez megtörténne, a kutatók számításai szerint az alábbi, egészen más képet mutató térképet kaphatnánk:

Ez a térkép a potenciális biomassza-sűrűség (az egy négyzetméterre eső, grammban kifejezett szénmennyiség) földrajzi eloszlását mutatja. Az elérhető biomassza-sűrűséget a különféle növényzeti zónák potenciális átlagos biomassza-sűrűségéről rendelkezésre álló legpontosabb becslések alapján számították ki. A felhasznált értékek nagy része az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületétől származott.

A tanulmányt Erb és 12 osztrák, német, portugál, svéd és holland kutatóintézetekben dolgozó szerzőtársa a Nature című folyóiratban jelentette meg.

A számított hatás azért ennyire hatalmas, mert az emberiség tevékenységének csak az egyik következménye az erdővel borított területek csökkenése – amely Erb szerint a potenciális növényzetvesztés felét eredményezte.

„A hatás felére, tehát a hiányzó biomassza felére már van kidolgozott leírás”, mondta. „Ezt az erdőirtás okozta. De a hiányzó mennyiség másik feléről a legtöbb kutatás egyáltalán nem is vesz tudomást.”

A kutatás kimutatta, hogy az emberi tevékenység két másik, jóval kevésbé ismert módon is csökkentette a Föld növénytakarójának méretét – és ez a két tényező együttesen éppen annyira jelentős hatást gyakorolt, mint az erdők kiirtása. Az egyik az ipari méretű legeltetés, illetve a mezők egyéb célú hasznosítása, míg a másik nem más, mint az „erdőgazdálkodás”. Az utóbbi tevékenység, bár magát az erdőt nem pusztítja ki, sok fát és egyéb növényt távolít el az erdőkből – ráadásul ezek gyakran nagyobb, idősebb fák, hiszen faanyagként leginkább ezek hasznosíthatóak – ami azt jelenti, hogy az erdők megmaradnak ugyan, de igencsak „elvékonyodnak”.
„A hatás roppant méretű. Jóval nagyobb, mint gondoltuk.”, mondja Erb.

A kutatási eredmény az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről alkotott képünket is megváltoztatja.

Vegyük először a múltat: az eredmény a Virginiai Egyetem professzorának, William Ruddimannak a tézisével egybehangzóan arra enged következtetni, hogy a termőföldet megművelő, használó emberiség valójában már sok ezer éve dolgozik a bolygó felszínének átformálásán, már sok ezer éve növeli a légkörbe kerülő, az üvegházhatásért felelős gázok mennyiségét.

„Eredményünk alátámasztja azt az állítást, hogy az emberiség már az ipariasodás előtt is igen jelentős hatást gyakorolt a klímára.”, mondja Erb.

Mint azonban hozzátette, nem túl valószínű, hogy ezek a régebbi változások a teljes, 450 gigatonna szénveszteségért felelőssé tehetőek. Ennek nem pusztán az az oka, hogy az erdőirtás és az egyéb termőföldhasználat természetesen az ipari forradalom alatt és után is folytatódott, hanem az is, hogy a kutatási eredmények szerint a Földön kialakulni képes potenciális teljes vegetáció mennyisége a múltban valamivel kisebb volt, mint jelenleg, éppen a klíma változásainak köszönhetően.

Ami a jelent illeti: a kutatási eredményekből arra következtethetünk, hogy az úgynevezett „degradálódott” földterületek – ahonnan az erdők nem tűntek el teljesen, de nem is „természetes” vagy teljes állapotúak – fontos, figyelemre méltó tényezőt alkotnak.

„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a termőföldek használata következtében a légkörbe került szén mennyisége körülbelül megfelel a még a biomasszában megkötött összes szén mennyiségének,” mondja Tom Lovejoy, a George Mason Egyetem ökológusa, aki ebben a kutatásban nem vett részt. „Ebből pedig az következik, hogy az élőhelyek helyreállítása még annál is fontosabb, mint eddig gondoltuk, miközben a kutatás arra is rámutat, a Föld milyen hatalmas területei degradálódtak már.”

És végül a jövőről: a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a földfelszín helyreállításával sokat tehetünk a klímaváltozás mérsékléséért, ugyanakkor arra is, hogy a légkör széndioxid-tartalmának biomasszával történő csökkentését, amely jelenleg igen népszerű ötlet, alaposan át kell gondolnunk.

„Ha azokat a forgatókönyveket nézzük, amelyekben a globális felmelegedés 1,5 – 2 Celsius fokra korlátozódik, ehhez nem pusztán az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors felszámolására lenne szükség, hanem mintegy 100 – 300 millió tonna szenet ki is kellene vonnunk a légkörből”, írta e-mailben Phil Duffy, a Woods Hole Kutatóközpont elnöke.

„Ez a tanulmány arra utal, hogy ha a növényzetet világszerte helyreállítanánk, az alkalmas lenne erre a feladatra”, folytatta Duffy, majd megjegyezte, hogy ha a bolygó teljes potenciális növényzetét helyreállítanánk, az 50 évnyi globális szénkibocsátás ellensúlyozására volna elegendő. Ugyanakkor „a teljes, elméleti potenciális növényzetmennyiség a gyakorlatban soha nem lesz elérhető… de a tanulmány mégis azt mutatja, hogy a növényzet helyreállítása kimagaslóan jelentős mértékben járulhatna hozzá a globális klímaváltozás fékentartásához.”

Ugyanakkor a kutatás komolyan megkérdőjelezi a Bioenergia Szénmegkötéssel és Tárolással (Bioenergy with Carbon Capture and Storage – BECCS) néven ismert stratégiát, amelyet több, a bolygó jövőbeni energetikai és klímarendszereiről készített modellben is felhasználtak, mint a légkörben lévő szénmennyiség csökkentésének lehetséges módját. Ezekben a forgatókönyvekben az emberiség biomassza elégetésével jutna energiához, ám a kibocsátott szenet nem engedné az atmoszférába, hanem kiszűrné és a földbe juttatná.

A biomassza újratermelődése során további szén vonódna ki a légkörből, amivel akár teljesen visszafordítható lenne az a folyamat, amit az emberiség a fosszilis energiahordozók elégetésével, azaz a szénnek a föld alól a légkörbe juttatásával, elindított.

Erb véleménye szerint az erdőgazdálkodás alatt álló erdők jelentős szénveszteségét felismerő jelen tanulmány miatt a BECCS problematikus megoldás lehet. „Kissé kételkedem abban, hogy, tekintettel a szénlábnyomára, a BECCS-ből valaha is nagy léptékben alkalmazott technológia lehet, amely valóban megmenti a klímát.”

Neked ajánljuk
Klímavédelem Guinness-rekordot megdöntő képeslapokkal (képgalériával) Ez a fűtési módszer mérsékelheti a budapesti szmogot Árvíz pusztított Kínában A Nagy Fafilm – Az Öreg Tölgy élete Ők már bezsákolták a dícséretünket
Tovább a forrásra: washingtonpost.com
Vissza
Hírfolyam