2018. május 21., Konstantin
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Még nem látott katasztrófa felé sodródunk?

Sokan legfeljebb egy vállrándítással reagálnak a globális felmelegedéssel kapcsolatos hírekre és figyelmeztetésekre, mondván, ezek a dolgok úgysem rajtunk múlnak, ráadásul az egyes ember úgysem tehet semmit. Ez valóban így lenne? Valójában a hozzáállásunk jelenti a legnagyobb veszélyt jövőnkre nézve? Dzindzisz Sztefan a Napi.hu portálon megjelent cikkében többek között ezeket a kérdéseket járja körbe ifj. Chikán Attilával, az Alteo Csoport vezetőjével.

A világ energetikai piacán az elmúlt időszak legfontosabb híre az volt, hogy a francia parlament elfogadott egy törvényt, amely 2040-re betiltja a kőolaj és a földgáz kutatását és kitermelését az országban és a hozzá tartozó tengerentúli területeken. Ennek értelmében a lejáró fúrási engedélyeket már nem hosszabbítják meg, illetve nem adnak ki új kutatási licenceket sem.

Bár a franciaországi kőolaj- és földgázkitermelés csupán az ország fogyasztásának 1 százalékát fedezi, a többit importból oldják meg, a lépés szimbolikus hatása fontos lehet. "A döntés valamennyire várható volt" – kommentálta a hírt a Napi.hu megkeresésére ifj. Chikán Attila, az ALTEO Csoport vezetője. Szerinte ugyanis jól látható, hogy a két éve létrejött párizsi klímamegállapodás után "nem pörgött fel a világ" és úgy néz ki, hogy vannak még olyan politikusok, akik látják, hogy ez egyre nagyobb probléma.

Dzsakarta is veszélyben van. A felmelegedés következtében sok milliós városok válhatnak lakhatatlanná.

Miről is van szó?

Két évvel ezelőtt a nemzetközi közösség elkötelezte magát amellett, hogy a Föld légkörének középhőmérséklete ne növekedjen 2 Celsius fokot meghaladó mértékben az iparosodás előtti szinthez képest. Az egyezmény részesei nemzeti, tagállami vállalásokat tesznek a felmelegedést okozó, úgynevezett üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A jelenlegi önkéntes vállalások alapján az emelkedés egyelőre azonban még több mint 3 Celsius fok körül lehet a lefuttatott modellek alapján. Becslések szerint 2030-ig mintegy 90 ezer milliárd dollárra lenne szükség zöld befektetések generálására, hogy a kitűzött cél ne csússzon elérhetetlen távolságba.

A konkrét lépések azonban nem látszódtak ifj. Chikán szerint,

pedig fogytán az idő, hiszen minél később kezd el az emberiség a problémával valóban foglalkozni, annál radikálisabb lépésekre lesz szükség, hogy megelőzzük a katasztrófákat, így például számos sziget eltűnését, vagy Hollandia gátak mögé szorulását...

Franciaország történelmi értelemben mindig is civilizációs húzóerőt jelentett, így kiállásuk ilyen szempontból nem meglepő és remélhetőleg másokra is hatással lesz. A francia bejelentéstől azonban mégsem remélhető radikális változás, hiszen még jó pár évig szükség lesz a földgázra. "Én például bele mernék vágni egy gázerőmű építésébe, úgy is, hogy tudom, egy ilyen projekt megtérülése nagyjából 20-25 év. Ha hozzávesszük, hogy 2040 22 évre van tőlünk, úgy hamar kiderül, hogy a franciák is tudnak számolni" – fejtette ki ifj. Chikán, aki szerint a megcélzott dátumra a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák már lehetnek annyira hatékonyak és könnyen integrálhatóak, hogy kiváltsák akár a nukleáris energiát is.

A hozzáállásunk a fő veszély

Globális szinten mégsem ez a legnagyobb fenyegetettség, hanem az, hogy az átlagember fel sem fogja a felmelegedéssel járó veszélyt. A kormányok és a vállalatok is azért tudják halogatni a zöld fordulatot, mert nincs senki, aki rákényszerítené őket - vélte ifj. Chikán, aki szerint a választó, a fogyasztó és az alkalmazott az, aki elérhetné a változást.

"Az ideális cél az lenne, ha legalább odáig eljutnánk, hogy mint az inflációról, úgy a klímaváltozásról is beszéljenek az emberek. Vagy akár mondjuk egy választási kampányban is legyen szó róla. Ugyanakkor azt látni kell, hogy ettől még elképesztően messze vagyunk globális tekintetben is, és egyelőre nem látni a fordulatot. Ez egyfajta 22-es csapdája" - mondta a szakértő.

A szakértő szerint a fő kérdés mégis az, hogy miként fog a jövőben egymáshoz viszonyulni Kína és az Egyesült Államok.

"Most együttműködnek energetikai szempontból, ami óriási dolog. Remélhetőleg ez így marad, mivel ha ez a két ország összekap, akkor az olyan lenne, mintha a nappalimban két elefántbika vérre menő küzdelmét nézném a kanapémon ülve" – adott képet a helyzetről ifj. Chikán, aki szerint legalább ekkora figyelmet kell fordítani Indiára is. Hamarosan ugyanis a világ legnépesebb országáról beszélhetünk, így nagyon nem mindegy, miként kerül be a globális energetikai véráramba. "A jó hír, hogy India lakosságának jelentős része hindu, amibe nem fér bele, hogy tudatosan kárt okozzanak bárkinek vagy bárminek. A probléma viszont, hogy nagyon szegény ország, így mindenképpen szükség lenne a megújulók árának további csökkenésére, hogy ott is el tudjanak terjedni ezek a technológiák."

Mi lesz az USA-val?

"Érdekes és tanulságos volt, hogy amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy szeretne kilépni a klímaegyezményből, a nagy amerikai vállalatok többsége felállt és közölte, hogy ők márpedig bennmaradnak a rendszerben, mert nekik ez igenis fontos" – mondta ifj. Chikán amikor az Egyesült Államokról kérdeztük. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy klímapolitika olyan, mint a sonkás tojás: az sem jó, ha csak sonka, vagy csak tojás van benne. Nem működik az egyik a másik nélkül és ez igaz a klímapolitika kapcsán az állam és a cégek kapcsolatára is. "Miután azonban a vállalatok működési kultúrájuknál fogva rugalmasabbak a kormányoknál, így nekik könnyebb cselekedniük." – vélte Chikán.

Ez a kettősség máshol is megjelenik: miközben a Trump-kormány teljes mellszélességgel beállt a fosszilis energiák mögé, addig a vállalatok inkább a megújuló projektek irányába fordultak. Ennek oka, hogy a cégek, hiába látja máshogy a politika, nem akarnak versenyhátrányba kerülni a globális vetélytársaikkal szemben, márpedig, ha lemaradnak az energetikában, akkor ez valósággá válhat.

És az EU?

"A fő kérdés, hogy az Európai Unió fel tudja-e dolgozni azt a stresszt, hogy elveszítette világhatalmi pozícióját, melyet most már leginkább az USA és Ázsia csatája jellemez" –fogalmazott ifj. Chikán. Szerinte így két választása maradt az öreg kontinensnek: vagy a partnerséget választja, hogy továbbra is fontos és megkerülhetetlen partnere lehessen a világ vezetőinek, vagy skanzenné válik. Ezért mindenképpen szükség lenne arra, hogy a tagállamok együtt dolgozzanak.

"Nem gondolom azt, hogy a mélyebb európai integráció a függetlenségnek, vagy önálló döntéshozatalnak a feladását jelenti. Ez ugyanaz a gondolkodás, mintha valaki azt mondaná, hogy a házasság jelenti a függetlenség feladását. Ez bizonyos esetben igaz, de az ember sokkal többet kap, mint amennyit ad, miközben ugyanúgy tudja nézni a kedvenc sorozatait, olvasni a kedvelt könyveit. Márpedig ha meg akarjuk őrizni a megkerülhetetlen partneri státuszt, azt csak úgy érhetjük el, ha mélyítjük az integrációt. Magyarországról például biztosan nem lehet azt mondani, hogy elvesztette kultúráját, pedig itt voltak 150 évig a törökök, aztán a Habsburgok, majd a szovjetek. Ezek mind sokkal mélyebb integrációt követeltek meg, ha akartuk, ha nem, mint ami az EU-val vár ránk. Belga kultúra is van, pedig az ország nincs 200 éves sem. Amennyiben megszűnne ez a rettegés, az rengeteget könnyítene, pont ott, aminek az elvesztésétől félünk."

Tovább a forrásra: napi.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Felragyoghat az olcsóbb áram napja? Íme a recept az új élelmiszer-ellátó rendszerekhez: kevesebb hulladék, digitalizáció és fenntartható bolygó Végül hat országnak kell felelnie a rossz levegőminőség miatt 2050-re minden tengeri madárfaj fő tápláléka a műanyag lehet Szürreális természetfotók, amelyektől megnyílik az elméd