2018. október 18., Lukács
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Tél tábornok nyaralni ment?

„Ha látni akarjuk a jövő magyar teleit, Firenzébe vagy Várnába látogassunk” – mondja Rácz Lajos klímatörténész. Szerinte 10-15 fokos decemberre volt már példa idehaza, de az ember által okozott jelenkori felmelegedés apokalipszist hozhat a fejlett világra.

– Szegediként mikor látott utoljára fehér karácsonyt?

 – Valamikor 2010 körül. Előtte a kétezres évek elején.

 – Ijesztően hangzik.

 – Pedig nem az. Az emberi emlékezet csal; hajtogatjuk, hogy régen bezzeg mindig hó födte tájra köszöntött be a karácsony, de ez tévedés. Kecskeméti meteorológus barátom, Szilágyi Tibor összeszámolta, hogy városában hányszor volt fehér karácsony 1900 és 2000 között. Csak huszonhetet talált. – Most sem volt fehér karácsony, de enélkül is extrém telünk van: a december és a január eleje 10-15 fokban telt, nemrég még legyeket is lehetett látni – volt már ilyen a Kárpát-medencében? – Igen, a régmúltból elég csak az 1539-es „téli nyarat” említeni, amikor a soproni krónikák feljegyzései szerint a kerti virágok egy része átvészelte a decembert, sőt még a januárt is. De nem kell ennyire messzire menni: az 1920-as évek időjárása hasonlított napjainkéhoz. 1890 körül ugyanis melegedő ciklus kezdődött, amely az 1940-es évekig tartott. Akkor is arról szólt a közérzet, hogy egyre enyhébbek a telek, a csapadék pedig csökken. A II. világháború idején viszont megint brutálisan hideg telek voltak – emlékezzünk a Don-kanyarra vagy Budapest ostromának idejére –, és a nyolcvanas évekig a lehűlés volt a téma.

 – Éghajlattörténeti értelemben meghatározható, mi a „normális tél” Magyarországon?

 – Ez koronként változik. A XIV. század eleje és a XIX. század vége közötti „kis jégkorszakban” a március még, az október már tél volt. Ma melegedő periódusban élünk, ami miatt néha a saját tanulmányaimat is át kell írni: az 1980-as években például még az 1901 és 1960 közti hőmérsékleti és csapadékátlagokat használtuk a tél meghatározására – most már az 1960 és 1990 közöttiekkel dolgozunk. Nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencében melegebbek lettek a telek, aminek következtében a téli csapadék egyre inkább eső formájában hullik. Nyaraink nem ennyire klímaváltozás-érzékenyek: a legdurvább kis jégkorszakos nyarak is többé-kevésbé ugyanolyanok voltak, mint most.

 – Ez komoly? Nem lett melegebb?

 – A jelenkori felmelegedés miatt inkább a csapadék kevesebb.

 – Tehát amikor azt írja Petőfi Sándor, hogy „Tüzesen süt le a nyári nap sugára…”, akkor abból ugyanúgy 38-40 fokos hőséget kell kiéreznünk, mint mostanság egy júliusi „tüzes” napnál?

 – Nyaraink nagyjából ugyanolyanok, bár szárazabbak, a hőhullámok pedig hosszabbak.

 – A januári meleghez visszatérve: nem véletlenül alakult ki a kép, hogy Tél tábornok szigorú Magyarországon. Egyik tanulmányában idézi, hogy 1754/55 telén olyan hideg volt, hogy „decemberben a malmok befagytak, a fák elfagytak és el is pusztultak”. 1784. április elején pedig a soproni országúton „öt ökör megfagyott a hajcsáraikkal egyetemben”.

 – A Duna pedig rendszeresen befagyott, sőt a kis jégkorszakban egész Európában nagyon hideg volt; feljegyzéseink vannak például arról, hogy a Temze jegén vásárokat rendeztek. De ahogy a „télkép” az angoloknál megváltozott, úgy nálunk is meg fog: ha valaki Charles Dickenst olvas, havas, hideg karácsonyokat lát maga előtt. Ma pedig ha Londonban akár csak két centi hó esik, az vezető hír a BBC-n. Az időjárás nemcsak a valóságról alkotott képünket, de a környezetünket és a történelmünket is formálja. El tudja képzelni, hogy pár száz éve szigetek voltak a Balatonban?

 – Nehezen. Felteszem, Tihanyra gondol.

– Meg Csopakra és Szigligetre. A kis jégkorszakban a Balaton méterekkel volt magasabb, mert több volt a csapadék, így az általános vízszint és a mocsaras-lápos területek nagysága is. Ezek jól jöttek a török elleni védekezésnél, amikor a védelmi vonal az Alföld peremén és a Dunántúl közepén húzódott. Később ellentétes tendencia érvényesült: Mária Terézia idején már a Balaton lecsapolására készítettek terveket.

 – Az egész Balaton eltűnt volna?

 – Technikailag képesek lettek volna a teljes lecsapolásra. Ha belegondol, ez kézenfekvő ötlet volt: az 1700-as években demográfiai robbanás ment végbe, kellett a szántó, a legelő, miközben a vízjárta terület 24-25 ezer négyzetkilométer volt. A lecsapolás tervei el is készültek, de az osztrák örökösödési, majd a hétéves háború elvitte a pénzt és a figyelmet a témáról.

 – Említette az éghajlat tudat- és történelemformáló erejét. Ide vehetjük a hagyományainkat is: népszokások tucatja épül a négy évszak körforgására. De, például, a télűző busójárásnak nincs sok értelme, ha februárban 10 fok van, és zuhog az eső.

 – Erre Popper Péter pszichológus egyik anekdotáját lehet idézni. A rabbi késve érkezik az esküvőre, amikor pedig szólásra emelkedik, ezzel vágja ki magát:

„Tudják, van egy hagyomány, ami azt mondja: ha a rabbi késik az esküvőről, akkor abból sokáig tartó házasság lesz.” Később odalép hozzá valaki: „Ne haragudjon, erről a hagyományról még sosem hallottam.” „Persze, mert csak most kezdődött!” – feleli a rabbi. A hagyományaink jelentős része is csak „most kezdődik”.

 – Irigylem a nyugalmát: a 12 fokos január nem is rendkívüli, szokjunk hozzá az új telekhez, a hagyományainkat meg majd lecseréljük. Nincs itt ennél egy lukkal nagyobb baj?

 – Nem az a meglepő, hogy az éghajlat változik; a Nap sugárzó energiájának ingadozása, bolygónk pályaelemeinek módosulása vagy a vulkáni tevékenység miatt mindig is így volt a Föld története során. Ami új és nehezen kalkulálható: az emberiség ipari-gazdasági tevékenységének hatása, amely a geológiai erőkkel egyenrangú hatótényezővé vált a modern korban.

 – Igaza van azoknak, akik szerint ez az első klímaváltozás, amelyben az ember is vastagon benne van?

 – Mértékadó tudós ezt ma már nem vitatja. Folyamatelemzések alapján valószínűsíthető, hogy az emberi tényező nélkül is felmelegedés lenne – ez az 1920-as években kezdődött, 1940 körül megtorpant és a ’80-as évek óta „kilőtt” klímaváltozás, amit az imént említettem, találkozik az ipari tevékenységgel, a szén-dioxid-kibocsátással.

A két jelenség kölcsönhatásban van, erősíti egymást.

A felmelegedés következtében az északi félteke állandóan fagyott területei is felengednek, így rengeteg metán – a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb üvegházgáz – kerül a levegőbe, ami kiszámíthatatlanná teszi a jövőt. Minden okunk megvan az aggodalomra.

Tavaszias korzózás a budapesti Duna-parton Fotó: MTI

 – Ennyit a nyugalomról: most már úgy beszél, mint aki vészjelzést ad le.

 – Ha most azt mondom, hogy holnapután világvége, aztán mégsem jön el a világvége, akkor kijelentésem hatékonysága a nullával volt azonos.

A vészforgatókönyv hangoztatása, szaknyelven a klímaalarmizmus zsákutca.

Az egykori amerikai elnökjelölt, Al Gore milliós nézettségű dokumentumfilmet forgatott arról, hogy majd kilencméteres hullámok fogják elönteni New York városát – ami hülyeség. Annyira feltolták a potmétert, hogy háromcentis tengerszint-emelkedés híre már el sem éri az olvasói ingerküszöböt.

 – Történésztől nyilvánvalóan dühítő ilyet kérni, de mégis: mit jósol, merre tart, végzetes lesz-e a jelenkori klímaváltozás?

 – A felmelegedés nagysága nem példátlan: az utóbbi tízezer évben, vagyis a földtörténeti jelenkorban voltak ennél melegebbek is. A közép holocén idején az európai földrészen például egyetlen gleccser sem volt. Környezeti sokkok is mindig előfordultak – a kérdés az alkalmazkodás. Ma ezt gépekkel oldjuk meg. A klímaberendezések használata ma már egyensúlyban van a fűtőeszközökével. Nyáron is „télszerűen” élünk: létrehozunk fűthető és hűthető mikrotereket – a lakástól a plázáig –, ahova behúzódunk. Életformánk egyre inkább lokalizált lesz, védett tértől védett térig tart. Mindez nagyon sokba kerül, roppant energiaigényes, de működik. Akkor lesz baj, ha a mikroterek már nem nyújtanak megoldást. A fejlett világ lakóinak akkor jöhet az „apokalipszis”.

 – Kiotótól Párizsig arról szólt a politika, hogy van más védekezés is: visszafogni a klímaváltozást gyorsító ipari tevékenységeket.

 – Csakhogy van némi diszkrepancia a környezeti változások üteme és a politikai döntések belső rendje között. Egyrészt a természet, az erdő nem szavaz, másrészt a politikus legfeljebb négy évben gondolkodik, ami az előrelátáshoz kevés. Ezek az „érdekképviseleti struktúrába” épített problémák.

 – A tendenciákat látva mi várható Magyarországon? Van rá esély, hogy visszatér a XX. század közepére jellemző időjárás?

 – Szinte biztosan nem. Volt már a Kárpát-medencében minden: a Római Birodalom idején kifejezetten meleg időszak volt, a Balaton környékén épített villákban a III. századig fűtést sem alkalmaztak. A népvándorlás korában lehűlés jött, majd újra melegebb időszak, aztán következett a kis jégkorszak a XIV. században, aminek vége egybeesik a kiterjedt ipari tevékenység kezdetével és az újabb, nagyobb felmelegedéssel. Magyarország a kontinentális, az óceáni és a mediterrán éghajlati övezetek találkozásánál fekszik. Amit napjainkban látunk, az tolódás a mediterrán irányába, ahol két évszak jellemző: téli félév, nyári félév, áprilisi–októberi váltással.

Esős tél, aszályos nyár – mint Firenzében vagy Várnában. Furcsa helyzet, de a valóságos felmelegedés még nagyobb is, mint amit észlelünk, a világóceánok ugyanis rengeteg hőt elnyelnek.

De ha leállna a Golf-áramlat, egy csapásra finnországi körülmények lennének a Kárpát-medencében. Mint látja, sok a bizonytalansági tényező.

Egy biztos: az éghajlat változni fog, csak a változás sebessége a kérdés. Az alkalmazkodási képességünkkel kapcsolatban nem vagyok derűlátó.

 – Miért?

 – Mindenkinek annyi a felelőssége, amennyi a kompetenciája. Magyarország veszélyeztetett, mert a magyar nép rendkívül individualista. Az én kertemben legyen zöld a fű – mondjuk. És hogyan oldjuk meg? Fúratunk egy kutat illegálisan, az pedig már nem érdekel minket, ha a szomszédban lemegy a talajvíz. Össztársadalmi szinten is ilyesmi a probléma. A védekezés közvetett módszere tehát a közösségben gondolkodás képességének fejlesztése.

Ami a politikát illeti: mint sok más „sorskérdésben”, ebben is közmegegyezésre volna szükség. Nincsenek nagy reményeim. 

A dolog jelenleg úgy működik, hogy ha elpusztítjuk a másikat, akkor majd a mi véleményünk lesz a konszenzus.

 – Hogy keretes legyen a beszélgetés: lesz még Szegeden fehér karácsony?

 – Biztosan. De lehet, hogy az már szélsőséges időjárási eseménynek minősül majd.

RÁCZ LAJOS: Környezettörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanára. Kutatási területe a természeti környezet és a társadalom kapcsolata az újkori Magyarországon. Hosszabb időn át dolgozott Svájcban, Csehországban, Franciaországban, Hollandiában és Németországban. Oktatott az ELTE-n, a Pázmányon, a Közép-európai és a Szent István Egyetemen.

Neked ajánljuk
Ejtették New York keresetét az olajóriásokkal szemben Több ezren tüntettek Franciaországban a klímaváltozás elleni hatékony fellépés érdekében Megvan a módszer, amellyel a búza hatszor is teremhet évente Ezeket a világörökségi helyszíneket veszélyezteti az éghajlatváltozás A Lidl otthon átáll Fairtrade banánra
Tovább a forrásra: Heti Válasz
Vissza
Hírfolyam