2018. június 18., Arnold, Levente
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Nem látjuk a túlnépesedés következményeit

A legfrissebb, tavaly decemberi becslések szerint 7,6 milliárd ember él a világon. Minden mértékadó előrejelzés egyetért abban, hogy az évszázad közepére a Föld népessége meg fogja haladni a 9 milliárdot, talán a 10 milliárdot is. A kérdés az, hogy mit fognak ezek az emberek enni. Vajon képes-e a bolygó ennyi embert élelemmel ellátni? Elméletben igen, de ehhez olyan együttműködésre lenne szükség, amelynél az éhségövezeteket lángba borító háborúk sokkal valószínűbbnek tetszenek.

Augusztus 2. – tavaly ezen a napon élte fel az emberiség a megújulni képes erőforrásait. Amit ezután fogyasztottunk, az mind olyan, amit nem tudunk újra megteremteni. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az unokáink szája elől vesszük el ezeket  a falatokat. Egy, a Forbes által idézett tanulmány szerint ezt a dátumot 1986 óta számítják ki a Global Footprint Network nevű szervezet munkatársai, és a nyolcvanas években még novemberre esett. Ezután a kilencvenes években októberre jött előre, az ezredforduló után pedig már szeptemberben járt, és idén talán már júliusra fog esni. Persze mindez keveset jelent a gyakorlatban, mindössze így próbálják az emberiség fenntarthatatlan életmódjára felhívni a figyelmet.

Ha a környezetszennyezésről vagy a természeti erőforrások kizsákmányolásáról hallunk, talán a sztrádákat ellepő autók tömegei, a gyárak kéményeiből ömlő füst jut eszünkbe, pedig az ember legtöbb ökológiai kárt okozó tevékenysége a mezőgazdaság. És éppen ez teszi az egyre sokasodó és gazdagodó emberiség táplálékkal való ellátását a jelenlegi módszerekkel hosszú távon szinte megoldhatatlanná.

Fotó: pixabay.com

Ahhoz, hogy a hamarosan tízmilliárdos emberiséget etessük, növelni kellene a mezőgazdaság termelékenységét, de ez a törekvés a környezet további rombolását hozza magával, ami saját farkába harapó kígyóként csökkenti az élelmiszer-termelés hatékonyságát.

Mi jöhet most? A disztópiákból nagyjából mindenki képet alkothatott már az elképzelhető legrosszabb forgatókönyvekről. A fenntarthatatlan mezőgazdaság idővel elpusztítja a bolygó erőforrásait, így drasztikusan csökken az emberiség számára rendelkezésre álló táplálékmennyiség.

Lázadások, járványok, éhínség tör ki, a gazdagok elbarikádozott oázisokba tömörülnek, a többiek pedig az élhetetlen környezetben ítéltetnek lassú kínhalálra. A másik forgatókönyv szerint a világ kormányai drasztikus népességcsökkentő lépésekre szánják el magukat, amelyekkel a kínai egykepolitika nem is említhető egy lapon.

Persze mindez a valóságban nehezen képzelhető el, annyi azonban bizonyos, legalábbis első közelítésben, hogy a megállíthatatlanul növekedő népességnek – súlyosbítva az eddig szegény sorban élő, így viszonylag alacsony igényű népek életszínvonal-emelkedésével – egyre több táplálékra van szüksége, de a Föld nem fog megnőni, így természeti erőforrásai is végesek. E két tényező egyszer majd metszi egymást, minekutána már tényleg nem lesz elég élelmiszer mindenkinek. Hogy valójában mi fog történni, azt persze senki sem tudja.

A jelenkori populációnövekedés példa nélküli az emberiség történelmében, nincs olyan múltbéli precedens, amelyet megvizsgálva legalább halvány elképzelésünk lehetne arról, hogy mik lehetnek a következményei

írja a BBC. Történelmének túlnyomó részében csupán néhány millió ember népesítette be a Földet. Csak a 19. század elején haladtuk meg az 1 milliárdos, és 1920-ra a 2 milliárdos népességszámot. A jelenlegi trendek alapján azonban részpredikciókat tehetünk az évszázad második felének lehetséges történéseiről.

A kutatások szerint a legnagyobb népességnövekedést a harmadik világ városainak kell majd elszenvedniük. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha ezek az emberek nem változtatnak sokat jelenlegi életmódjukon, akkor ez a plusz 1-2 milliárd ember aránylag mérsékelt hatással lesz a bolygó globális állapotára. Természetesen az érintett országok táplálékellátása sokkal nehezebbé válik, de ha ugyanezen emberek New Yorkban vagy Londonban próbálnának megélni, és eközben a mai nyugati nagyvárosi életformát folytatni, az az egész emberiségre nézve sokkal nagyobb katasztrófát jelentene.

A harmadik világ városai egy lakosra vetítve ma kevesebb mint 1 tonna szén-dioxidot juttatnak a légkörbe évente, ugyanez az érték a nyugati nagyvárosokban 6-30 tonna.

Persze ez azt feltételezi, hogy a ma még elmaradott – vagy a bevett optimista gazdaságfilozófiai megnevezéssel: fejlődő – országok lakói soha nem akarnak majd úgy élni, mint a fejlett civilizációk polgárai. Nos ez az, ami biztosan nem lesz így. Éppen ezért félnek a demográfusok sokkal jobban attól, hogy néhány évtizeden belül minden ember annyit akar majd fogyasztani, mint ma az Egyesült Államok állampolgárai, mint attól, hogy néhány milliárddal több embert kell etetni. Ki az, aki ezt megtagadhatná tőlük?

A Nyugat fenntarthatatlan életformájával éppen az a legfőbb baj, hogy a globális kereskedelem révén Európa és Észak-Amerika „kiszervezi” a környezetszennyező ipari és mezőgazdasági tevékenységeket a fejlődő világba,

ott pedig annak az életvitelnek az árnyoldalait kell elszenvedniük a lakosoknak, amelyet nem is élvezhetnek. Érthető, ha ezen változtatni akarnak.

A teljes cikk az alábbi linken érhető el.

Tovább a forrásra: mno.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
„Klímatudatos Budapest”: pályázat általános iskolás gyermekek részére Az óceáni bolygó (angol nyelvű természetfilm) Franciaország 2021-ig leállítja a széntüzelésű erőműveit Újrahasznosított műanyagból készít utat egy brit startup (Mac)mentő? Az Apple forradalmasítaná az alumíniumgyártást