2018. május 23., Dezső
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Évtizedek óta melegszenek a telek

Melegebbek a decemberek, és jóval hidegebb a február–március. Ez egyre gyakrabban tapasztalható, és egyértelműen az éghajlatváltozás jele. Ennek megfékezésében pedig mindenkinek van felelőssége és feladata, figyelmeztet az éghajlatkutató. Berek Patrícia interjúja Mika János éghajlatkutatóval a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában hangzott el.

– Milyen lesz a várható időjárás? Ennek a kérdésnek természetesen van egy rövid távra szóló, és egy hosszú távra szóló vonatkozása is, hiszen ahogyan elnézzük az elmúlt évek időjárását, egyre inkább azt látjuk, mintha egy kicsit időben kitolódna a tél kezdete is és talán a vége is. Ön hogy látja?

– Az évszakok eltolódása nem teljesen bizonyított meteorológiai adatokon. Matyasovszky István tanár úrnak, az ELTE Meteorológiai tanszéke munkatársának volt egy vizsgálata, amelyben körülbelül háromszáz évre visszamenőleg vizsgált néhány hosszú idősorállomást Közép-Európában, és azt találta, hogy ha az összes évszak összes eltolódását nézi, akkor legfeljebb egy hét ez, és elég összevissza jelentkezik a különböző városokban. Ez egy éves hullám, tehát a legmagasabb-legalacsonyabb hőmérsékleteket leíró egy függvénnyel szinusz harmonikus függvénnyel illesztett, és ebben volt ekkora eltolódás. Azt látjuk, hogy a december és a november melegedett leggyorsabban, egyértelműen melegebbek a teleink évtizedek óta, és csökken a lehullt csapadék szilárd halmazállapota, vagyis a hó. Miközben a január–február nem melegedett sokat, eltolódott kicsit a havazás, néha-néha becsúszik a márciusba. Valóban gyanús a dolog, de meteorológiai adatokkal nem teljesen bizonyított. Néhány nappal ezelőtt kérdeztem meg erről hazai kutatókat, és egyikük sem tudott ezen túlmenő, konkrét vizsgálatról számot adni.

Hómaró takarítja el a havat a hófúvás miatt lezárt Pölöskefő és Gelse közötti úton Pölöskefő határában 2018. február 28-án Fotó: MTI /Varga György

– Valamiféle változás van, de ez a változás minek köszönhető? Éghajlati szempontból tulajdonképpen normál periódusát éljük egy hosszú távú folyamatnak, vagy azoknak van esetleg igazuk, akik a globális felmelegedést okolják az érzékelhető változásokért?

– A tél melegedése, eltolódása, a hó ritkábbá, kisebb mennyiségűvé válása egyértelműen a globális felmelegedés magyarországi megjelenési módja, ahogy a nyárról is tudunk hasonlókat mondani. Az időjárással szemben nem tudunk igazából mást tenni, mint alkalmazkodni hozzá. Mérsékelni az éghajlatváltozást tudjuk. Tegyük is meg. Kevesebb energia felhasználásával, az épületek szigetelésével, takarékos izzó használatával. Kapcsoljunk ki mindent, amit nem használunk, vagy például a gépjárműveknél ne a légkondicionálót nyomassuk benn, hanem szellőztessünk. Az összes kibocsátás körülbelül negyven százalékát lakossági felhasználóként okozza az emberiség, ami nem jelentéktelen mennyiség. Ha egy kicsit több pénzünk van, akkor ne csak az ablakot, ajtót szigeteljük, hanem a falakat is, mert meg fog térülni, rövid időn belül, néhány éven belül. Ha lehetőségünk van megújuló energiaforrással táplálni az épületünket, akkor tegyük meg.

– Ez, ugye a civil felelősség oldala. Döntéshozói oldalról vajon megtettünk már mindent, így Magyarország szintjén is, globális szinten is, amit megtehettünk, vagy még bőségesen vannak feladatok?

– Nem állunk rosszul nemzetközi összehasonlításban. A 2015 szeptemberében–decemberében meghozott párizsi megállapodást Magyarország ratifikálta elsőként az Európai Unió országai közül, és 40%-os csökkentést vállaltunk 2030-ra. Ez nagyon soknak tűnik, de nem a mostani állapothoz képest kell ezt vállalnunk, hanem az 1990-eshez képest, ami már most majdnem megvan. Persze nem jelenti azt, hogy mindent megtettünk, amit megtehetnénk, de az élen járó országok, csoportok között van Európa és talán azon belül is hazánk. Tehetünk még sokat: ha mindenki betartja a párizsi megállapodásban vállaltakat, akkor nagyjából egyharmadát tudja csökkenteni annak, amit 2030-ra csökkenteni kell. Körülbelül még két párizsi megállapodásra lenne szükség, hogy jó úton haladjunk. Az a baj, hogy körülbelül hetven százalékkal csökkentenünk kell a kibocsátást ahhoz, hogy a maradék 30%-ot a természet már fel tudja venni, és hogy ennek hatására végül is ne emelkedjen tovább a hőmérséklet.

– Tulajdonképpen a következő évekre tendenciaszerűen továbbra is arra számíthatunk, hogy gyakorlatilag a november, december kicsit melegszik, közben meg meglehetősen hideg periódusokat találunk az éve első negyedében?

– Továbbra is számíthatunk a november és a december melegedésére. Arra viszont nem, hogy mindig be fogunk csúszni a márciusba a téllel, mert egy-egy évnek az ingása sokkal nagyobb, mint amit a tendencia váltakozásként létrehoz. Sőt, amikor pont az ellenkezőjét látjuk, akkor sem kell azt gondolnunk, hogy itt a klímaváltozás vége, mint ahogy a fokozott megjelenéskor sem azt, hogy gyorsabb a klímaváltozás, mint amilyennek eddig gondoltuk.

Tovább a forrásra: Kossuth Rádió
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
„Klímatudatos Budapest”: pályázat általános iskolás gyermekek részére Az óceáni bolygó (angol nyelvű természetfilm) "Boldog békeidők" - Téli képek 1907-ből „Éghajlatbarát” megoldások a mezőgazdaságban „Klímabajnokok” emelkednek ki a párizsi klímaegyezmény árnyékából?