2018. június 19., Gyárfás
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A homokkalózok megjelenése is jelzi a globális homokhiányt

Homokot vinni a sivatagba olyan, mint vizet önteni az óceánba: értelmetlen – gondolhatnánk. Pedig az Egyesült Arab Emirátusok – egy jórészt sivatagos ország – éppen ezt teszi mint a világ egyik legfontosabb homokimportőre. Hiába van tele ugyanis a sivatag homokkal, az nem alkalmas építkezésre. A megfelelő homok viszont lassan globális hiánycikké válik, a fogyatkozó kínálat és a növekvő kereslet pedig fenntarthatatlan és ökológiai katasztrófával fenyegető, önsorsrontó praktikákra sarkallja a világ megannyi országát.

Sokan hasonlítják manapság a homokot a kőolajhoz – mégpedig joggal. A két nyersanyag ugyanis sok tulajdonságában hasonlít egymáshoz, és ezek sajnos mind kedvezőtlenek ránk, illetve bolygónkra nézve. Mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is rengeteg idő szükséges, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani, használat után visszaalakítani eredeti formájába (bár az újrahasznosítás lehetséges) – olvasható a New Scientistben. De a hasonlóságok itt még nem érnek véget.

Mindkettő kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és mindkettő készletei kifogyóban vannak, pedig jelen tudásunk szerint a homok és a kőolaj is elengedhetetlenül szükséges megannyi iparág fennmaradásához.

Nem is olyan régen a homok még az ad libitum, korlátozás nélkül hozzáférhető, soha el nem fogyó, éppen ezért szinte ingyen elérhető források szinonimája volt. Ez tette lehetővé, hogy az emberi civilizáció a homokra épüljön. Részben szó szerint, részben pedig átvitt értelemben, hiszen az üveggyártástól a mikrocsipek előállításáig számos olyan, életmódunk fenntartása szempontjából fontos iparág létezik, amely a homoktól függ.

A világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el Fotó: flickr.com

Természetesen ezek homokéhsége eltörpül az építőipar mellett, hiszen a világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el.

Most sok a homok vagy kevés?

Első hallásra az elfogyó homokról szóló hírek szöges ellentétben állnak azokkal, melyek évtizedek óta az elsivatagosodás veszélyeire figyelmeztetnek. A sivatagok terjedésével nemhogy fogyna, hanem éppen gyarapodik a világ homokállománya. Hogy is van ez? „A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét. A sivatagi homok vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra” – mondta az mta.hu-nak Török Ákos egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottságának elnöke.

A homokválság valós súlyossága azért sem ismert pontosan, mert a homokkitermelés jelentős része illegálisan, könyvelés nélkül zajlik Fotó: flickr.com

A Föld minden lakosára hét tonna kitermelt kőzet jut

Az építkezési szempontból legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén találjuk. Ennek mennyisége azonban korántsem olyan határtalan, mint a sivatagok végeláthatatlan dűnéi. Pedig alig felmérhető, hogy milyen mennyiségben van rá szükségünk. Az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célra, olvasható az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben. Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk. Csak a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe (egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna). Török Ákos és munkatársai a Londoni Geológiai Társaság kiadásában megjelent kötetben közölt tanulmányukban kimutatták, hogy

a világszerte kitermelt kőzetek összértéke mintegy 886 milliárd dollárra tehető. Ez még viszonylag csekélynek tekinthető (tonnánként nagyjából 17 dollárnak felel meg), ugyanakkor a jövőben egészen biztosan drágulni fog a kőolajhoz hasonlóan.

„Teljes mértékben igaz, hogy az építésre alkalmas homok világszerte fogyatkozóban van. De ennél kiterjedtebb a probléma, hiszen

az egész globális építőipar nyersanyaghiánnyal küzd.

Például a szilárd kőzetekben viszonylag szegény Hollandia és Belgium már Norvégiából importál zúzott követ beton-adalékanyagnak, holott tudjuk, hogy Norvégia nem a világ legolcsóbb országa” – mondja Török Ákos, aki szerint az nem képzelhető el a közeljövőben, hogy a nyersanyaghiány hátráltassa az építőipar működését, ugyanakkor a zavartalan ellátás egyre nehezebb lesz.

Az Európai Unióban folyamatosan szigorodnak a bányákra vonatkozó környezetvédelmi előírások.

Emiatt a homok (és kavics) kinyerésére alkalmas és engedélyezett bányaterületek beszűkülnek, a fogyatkozó kínálat következtében pedig az egekbe emelkedhet ennek az alapvetően olcsónak számító nyersanyagnak is az ára.

Ökológiai katasztrófa a homok miatt

A kőzetekben valóban szegény országok növekvő kereslete fel fogja pörgetni a homokimportot, amelynek kiindulópontjai jellemzően azok a harmadik világbeli országok lehetnek, amelyek természeti kincsekben gazdagok ugyan, de a laza környezetvédelmi előírások miatt (illetve megélhetési kényszerből) erőforrásaikat fenntarthatatlan módon, a környezet pusztítása árán aknázzák ki.

„A homokbányászat szélsőségesen negatív hatású a környezetre. Az első vészes jelek Dél-Koreában mutatkoztak nem sokkal az ország gyors ipari fejlődésének kezdete után. Az építkezésekhez kellett a homok, amelyet a parti sekély tengeri homokleplek és a homokdűnék kikotrásából fedeztek. Emiatt teljesen megbomlott a tenger áramlási rendszere és a térség ökoszisztémája is.

Nemcsak a biodiverzitás csökkent, de a megnövekedett hullámerózió miatt az értékes építési területnek számító partszakaszok is pusztulni kezdtek. E katasztrófákat felismerve Dél-Koreában már betiltották a parti homokleplek kitermelését”

– mondja a tanszékvezető.

A teljes cikk a lenti linken olvasható tovább.

Tovább a forrásra: mta.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Az óceáni bolygó (angol nyelvű természetfilm) (Mac)mentő? Az Apple forradalmasítaná az alumíniumgyártást „Gondolkodj zöldben!” – Kreatív ötletpályázat iskolai ökocsapatoknak „Klímabajnokok” emelkednek ki a párizsi klímaegyezmény árnyékából? 12 millió hollandot veszélyeztet a tengerszint-emelkedés