Mégse fázunk rá, ha eltakarjuk a napot?
A globális felmelegedés elleni harcban elsőre logikus megoldásnak tűnhet, hogy a beérkező napfény csökkentésével próbáljunk gátat szabni a klímaváltozásnak, azonban könnyen lehet, hogy a technológia haszna eltörpülne az okozott károk mellett. Egy új kutatás alapján azonban létezik járható út az eljárás használatára.
Hogy a globális felmelegedést a saját jól felfogott érdekünkben meg kell állítani, az ma már nem kérdés. Erre lehet az egyik lehetőség az úgynevezett geoengineering, vagyis klímamérnökség, amikor a légkör átalakításával, például a nap sugarainak megszűrésével befolyásolják a klíma alakulását – írja az Earther alapján a hvg.hu.
Persze ez olyan nem kívánt mellékhatásokkal járna, mint a csapadék mennyiségének változása, vagy épp a hurrikánszezon eltolódása.
A Nature Climate Change című tudományos folyóiratban most megjelent tanulmány alapján úgy tűnik, volna rá mód, hogy a negatív mellékhatásokat elkerülve védjük meg így a bolygót.
A tanulmányban a tudósok a nagy felbontású klímamodellek segítségével először megduplázták a légkörben található szén-dioxid mennyiségét, majd kevesebb napfényt engedtek a bolygó felszínére, végül megvizsgálták, mindez milyen hatással lenne a csapadékra, a párolgásra vagy épp a trópusi ciklonokra.
Az eredmények alapján úgy tűnik, az általuk használt modellben csökkent a felmelegedés, és a víz körforgásába sem zavart bele olyan drasztikusan a napfény megszűrése, mint a korábbi hasonló kutatások esetében.
Tehát ha csak a korábban elgondolt átalakítás felét hajtják végre a kutatók, akkor egyértelműen a beavatkozás előnyei kerülnének túlsúlyba – ugyanakkor így is rengeteg olyan figyelmeztető jel marad, ami alapján további kutatásokra lenne szükség a témában.
