Valóban klímaapartheidtől kell tartanunk?
Évről évre egyre több helyszínen és módon szembesülünk a klímaváltozás drámai következményeivel, amelyek az emberiség nagy közösségeit taszíthatják szegénységbe és kényszeríthetik migrációra. Mindezzel párhuzamosan megkezdődik a harc a vízért, nyomában a gazdasági válsággal.
A délkelet-indiai Csennaiban idén nyáron az emberek közelharcot vívtak a vízért, miután a víztározók szinte teljesen kiszáradtak. A városba napi 2,5 millió liter vizet kellett vonattal szállítani. A vízhiány oka az aszály mellett a monszun késése volt. Mindeközben a kontinensnyi ország másik felén, Mumbai körzetében a heves esőzések százak halálát okozták, rengeteg embert kellett evakuálni. Az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat miatt India lassan lakhatatlanná válik.
Mi a válasza erre több millió embernek Dél-Ázsiában? A lakhely változtatása. Sokan más országban, kontinensen keresnek jobb életkörülményeket. És nem csak Indiából.
A közelmúltban egy ENSZ-jelentés is foglalkozott a várható klímaapartheid kérdésével: 2030-ra 120 millió ember csúszhat szegénységbe az éghajlatváltozás miatt, és nem lesznek képesek megbirkózni annak következményeivel. Szemben a gazdagabbakkal, akik meg tudják majd védeni magukat a klimatikus katasztrófa káros hatásaival szemben.
Elgondolkodtató, hogy a legszegényebbek a globális kibocsátásnak csupán egy töredékéért felelősek, ám a terhek nagy részét nekik kell viselniük, a védekezés lehetősége nélkül
– mondja Philip Alston, az ENSZ munkatársa.
A klímajelenség a mezőgazdaságot sújtja leginkább, és a kevésbé fejlett országokban a kormányok sem képesek az érintett gazdálkodóknak megfelelő támogatást nyújtani.
Ha nem kezeljük eredményesen az olyan, az éghajlati változás következtében kialakult krízishelyzeteket, mint a vízért és élelemért folytatott háborúk, illetve klímamenekültek helyzete, az globális destabilizációhoz és válsághoz vezethet – véli Kamil Wyszkowski, a Clobal Compact hálózat lengyelországi elnöke.
.jpg)
