Katalizátorból kerékkötő? – A klíma ügye és a szén-dioxid-kvóták

Balogh József energia-­szakértő Világgazdaságon megjelent véleménycikkében a klímaváltozás problémáját a rabszolga-kereskedelem elleni 19. századi küzdelemmel állítja párhuzamba: az eltörlésért küzdők ügye reménytelen volt, amíg az általuk képviselt elvek nem váltak általánosan elfogadott erkölcsi és jogi alapértékké.

A madridi klímacsúcs a kvótakereskedelemből származó eurómilliárdok újraosztásáról szólt, ahelyett, hogy egy sokkal fontosabb kérdésre keresett volna választ:

hogyan lehet a globális felmelegedést egy üzleti lehetőségből lelkiismereti alapkérdéssé változtatni?

A szakértő szerint az Európai Unió 2005 óta működő kibocsátáskereskedelmi rendszere ma a világ egyetlen olyan piaca, amelyet az EU és a kereskedők is egyszerre és rendszerszinten manipulálnak. 2009-re már annyi kvóta halmozódott fel az EU-ban, hogy az egész szén-dioxid-kereskedés összeomlása csak idő kérdése volt. Ehelyett bevezették a Market Stability Reserve intézményét, ami egy irányított piacot hozott létre.

2017. január (5 euró) és 2019. július (30 euró) között a szén-dioxid-kvóta ára a hatszorosára emelkedett Forrás: icapcarbonaction.com

A Madridban megrendezett klímacsúcs (COP25) a kvótakereskedés és -elszámolás két, nagyon is egyszerű pontján bukott meg. Mi legyen a korábban kiadott, körülbelül négymilliárd kvótával? Illetve hogy lehet elkerülni, hogy ugyanazon kvótát ne lehessen két országban, kétszer elszámolni? A szerző leszögezi:

„Ezek nem technikai, hanem egyszerű kereskedelmi kérdések: ki fogja itt a nagy pénzt hazavinni?”

Miközben 2018-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása (amelynek 80 százaléka az energiaszektorból származik) minden eddig mért értéknél magasabb volt.