Amikor zöldbe fordul a tajga földje
A klíma megváltozása alapvetően alakítja át a tundra vegetációját, márpedig a mohákból, zuzmókból és fűfélékből álló növénytakaró fontos határt képez a melegedő légkör és a fagyott földben tárolt hatalmas mennyiségű szén között.
Egy nemzetközi tudóscsoport a legújabb földi és légi technológiát – a legfejlettebb műholdakat és drónokat – latba vetve igyekszik feltárni az Arktisz zöldülésének pontos okait, várható lefolyását és a lehetséges következményeket.
Az északi-sarki nyár melegebbé válásával a tundra vegetációja is átalakul: a korai olvadás miatt hamarabb borulnak levélbe a növények, új területeket hódítanak meg, a korábban is fű vagy éppen törpecserje borította régiókban pedig nagyobb magasságot érnek el.
A 36 intézetet képviselő 40 tudós együttműködésében elvégzett kutatás alapján ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a fenti változások háttere a korábban feltételezettnél komplexebb.
Az arktikus zöldülést nem csak a talajszint melegedése alakítja, a hóolvadás lefolyása és a nedvesség mértéke is befolyással van a folyamatra.
A drónokra, repülőkre és műholdakra szerelt érzékelők segítségével a tudósok megérthetik, milyen folyamatok rejlenek a szatellitképeken szaporodó, egy-egy futballpályányi területet reprezentáló zöld pixelek mögött.
Scott Goetz, az Észak-arizóniai Egyetem Informatikai, Programozási és Számítástechnikai Rendszerek Intézetének professzora szerint a Nature Climate Change folyóiratban publikált tanulmány eredményei a melegedést lassító vagy éppen gyorsító tényezők azonosításával segíthetnek a globális felmelegedés megértésében. A növénytakaró változásai ugyanis alapvetően befolyásolják a megkötött, illetve a légkörbe felszabaduló szén-dioxid mennyiségének egyensúlyát.
