2020. szeptember 26., Jusztina, Pál
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A szembesüléstől a szolidaritásig

A klímaváltozás és a hatodik kihalási hullámként emlegetett folyamat fenyegető következményei újra és újra arra késztetik az embert, hogy a természettel fennálló erőviszonyait méricskélje. Olykor a természet túlhatalmú leigázójának, máskor a kegyetlen erők játékszerének érezzük magunkat. Úgy tűnik, mindkettő egyszerre igaz: sőt, éppen az lehet a tragédiánk, ahogy a dolog két oldala felerősíti egymást. Amikor és ahol leginkább  „győzedelmeskedünk”, akkor és ott szabadítjuk magunkra a természet legparányibb és legpusztítóbb teremtményeit.

Szétzilált életközösségek

Felforgatjuk az őserdőket, fákat vágunk ki, bányákat nyitunk, ismeretlen területeken vágunk utakat magunknak. Új városokat emelünk magunknak, és olyan állatfajokkal kerülünk közeli szomszédságba, amelyekkel korábban nem találkozhattunk. Olyan élőhelyeket hozunk létre, ahol a vírusok könnyebben terjednek, majd meglepődünk, hogy újakat szabadítottunk magunkra – fogalmazott a koronavírus kialakulása kapcsán a Guardian-nek Kate Jones ökológus.

Az állatról emberre terjedő betegségek kockázata mindig is valós volt. Csakhogy a természetes élőhelyek megbolygatásával, és a helyükön létrehozott, kényszerű mesterséges életközösségekkel, amelyeken denevérekkel, madarakkal, rágcsálókkal és egyéb kisemlősökkel osztozunk, sokkal nagyobb esélyt teremtettünk a kórokozók átadására és terjedésére. 

Fotó: pxhere.com

Az elmúlt évtizedekben számos tudományos elmélet világított rá, hogy a folyamatosan visszaszoruló biológiai sokféleség mekkora szerepet játszhat a betegségek terjedésében.

Hiszen a mi sorsunk szempontjából sem mellékes, ha eltűnnek a betegségeket terjesztő fajok természetes ellenségei, vagy visszaszorulnak azok a gazdaállatok, amelyekben a mikrobák következmények nélkül voltak jelen, és új célpont után kell nézniük.

Ráadásul a szétaprózódott, szigetszerű élőhelyek kiváló lehetőséget teremtenek a gazdaállatok és a bennük élő kórokozók eltérő fejlődésére, ami megsokszorozhatja az emberre is veszélyes változatok kialakulásának esélyét

Az elmúlt hónapok tapasztalatai nyomán a kutatók részéről régóta szorgalmazott intézkedések egy része megvalósult. A vélhetően a vuhani piacról elindult járvány hatására Kína szigorította a vadállatok kereskedelmét. Ugyanakkor hatalmas hiba lenne azt hinnünk, hogy a potenciális betegségek elharapódzása csak a távoli erdőkben cserkésző vadorzók, a semmitől vissza nem riadó állatkereskedők és az állatokat azonnali bevételi forrásként kezelő piaci árusok felelőssége.

A fejlett világ, és benne Európa igényei hajtják számos olyan exportcikk előállítását, amely együtt jár az illegális állatkereskedelemmel, az élőhelyek és életközösségek károsításával és a vírusok terjedését elősegítő átalakulásával.

Az indonéz erdőségek helyét a világszerte exportált pálmaolajat biztosító ültetvények veszik át Fotó: a_rabin/flickr.com

Egy bolygón osztozunk

Ugyanakkor nemcsak a betegség megjelenésének körülményei, de a fertőzés gyors terjedése is rámutatott számos olyan gyengeségünkre, amelyekről évek óta tudjuk, hogy nemcsak a környezetre károsak, de járványhelyzetben tovább növelhetik a kiszolgáltatottságunkat. Az óriásira nőtt repülőforgalmat és az óceánjárókat az elégetett hatalmas mennyiségű üzemanyag, a kibocsátott szén-dioxid, a termelt hulladék miatt szerettük volna visszafogni, és a többi közlekedéshez hasonlóan adóztatni a térhasználatukat – most rá kellett ébrednünk, hogy nem csak a klímaváltozást, a vírusok terjedését is fokozzák.

Gazdaságunk mostani működése, amelyben egy-egy termék előállítása akár egymástól többkontinensnyi távolságra található nyersanyagok és munkafázisok összehangolását is igényelheti, nem csak a természeti erőforrásokat pazarolja.  A mostanihoz hasonló, kritikus helyzetekben ez a széttagoltság kiszolgáltatottságunkat is szükségtelen mértékben megnöveli, nemcsak a termelés zavartalansága, de a kórokozók terjedése szempontjából is. 

A mostani szélsőséges helyzet sokszor radikális intézkedéseket követel meg, ugyanakkor esélyt ad arra is, hogy élesben vezessük be és tegyük próbára azokat az intézkedéseket, amelyek a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek megelőzéséhez, vagy éppen az élővilág egyensúlyának fenntartásához is elengedhetetlenek lennének.

A karanténnal járó korlátozások, a szabadban töltött idő megrövidülése miatt felerősödik az erdők, mezők „húzása”. A hiánya ébreszt rá igazán, mennyit jelent a természettel való kapcsolat testi és lelki egészségünk megőrzésében Fotó: pxfuel.com

Az előttünk álló kihívást talán a bolygóegészség (planetary health) névre keresztelt tudományterület megközelítésmódja festi le a legpontosabban: az ember, a többi élőlény és a bolygó ökoszisztémáinak jólléte bonyolult módokon, kölcsönösen  kapcsolódik egymáshoz, csak egyszerre tarthatók fenn.

Családok, nemzetek – emberek

A járvány hónapjai alatt azonban nemcsak a természettel való kapcsolatunkról, de önmagunkról és közösségeinkről is számos dolgot újratanultunk és tanulunk. Az egészség értéke közhelyből kézzelfogható valósággá vált. Kényszerűségből lassítottunk a mindennapos tempón, ami talán nem mindig kellemes, de a lelki egészségünk szempontjából megvannak a gyümölcsei. És újra felfedezhetjük az emberi faj egyik legnagyobb erősségét, ami korábban is számtalan katasztrófán és kihíváson átsegítette a fennmaradásunkat: a szolidaritás és a közös cselekvés képességét.

Ezt látjuk működni világszerte, amikor Olaszországtól az Egyesült Államokig, Kínától Spanyolországig tömegek vetik alá magukat a járvány megállítását célzó intézkedéseknek, igyekeznek hálájukat kifejezni az egészségügyi dolgozóknak vagy segíteni a különösen veszélyeztetett idős korosztályt. De a járvány még messze nem ért véget, és ahhoz, hogy ez a küzdelem sikerrel záruljon, az emberi történelemben páratlan összefogásra lesz szükség. A koronavírus közös ellenség: nem ismer határt és etnikumot, államformát és bőrszínt.

Európában élve talán dühöngünk, amiért hiánycikk a fertőtlenítő vagy nem minden boltban kapható a sebészeti maszk – de a szappanos kézmosás a többségünk számára elsősorban fegyelem kérdése, nem pedig luxus.

Fotó: pexels.com

Az afrikai országokban, ahol az alapvető élelmiszerek megtermelése a víz körforgásához kötött, közösségben végzett munkán alapul, a társadalmi távolságtartás merő utópia. Ahogy a tiszta vízhez való hozzáférés hiányában a napi többszöri kézmosás is. Milyen következményekkel járhat a jóléti államok modern kórházait is emberfeletti kihívások elé állító koronavírus ott, ahol az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés még napjainkban is kivételes szerencse?

Etiópia miniszterelnöke, a 2019-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Abiy Ahmed szerint a járványra csak teljes összefogásban, globálisan adhatunk választ. Ha nem így teszünk, azzal nemcsak emberek millióinak halálát, de a járvány kiújulását is kockáztatjuk.

Neked ajánljuk
Környezeti vészhelyzetet rendeltek el Brazília közép-nyugati részén A brazil kormány mégsem hagy fel az Amazonas védelmével Együnk Egymásért kampány a nélkülözők segítésére Kreatív alkotások vécépapír-gurigából Kaliforniában 2035-től csak tisztán elektromos autókat lehetne forgalmazni
Forrás: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam