Min kéne változtatnunk, hogy hosszú távon, érdemben csökkenjen a kibocsátásunk?
A járványügyi intézkedések nyomán világszerte jelentősen visszaszorult a közlekedés, ugyanakkor az üvegházhatású gázok kibocsátása a látványos csökkenés mellett is jelentős maradt. Mi a magyarázat?
A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai alapján a közlekedés világszerte a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékáért felelős. A fennmaradó mennyiség jelentős része az elektromos energia megtermeléséhez és a fűtéshez kapcsolódó tevékenységekkel kerül a légkörbe – emeli ki a Hvg.hu.
A járvány hatására sokan szorultak otthonukba, ami hozzájárul a kibocsátás mintegy 40 százalékáért felelős fűtés és áramhasználat további növekedéséhez.
Világszerte a legtöbb ember még mindig fával, szénnel és földgázzal fűti az otthonát és főzi meg az ételét, és a legtöbb helyen az elektromosság sem zöld.
„Bár történt egy váltás most az irodák irányából az otthonok felé, de attól még kell az energia, és ezt javarészt fosszilis tüzelőanyagok biztosítják” – hangsúlyozza Gavin Schmidt klímakutató, a NASA egyik igazgatója.
A szakember szerint ezért a klímavédelemben fontos lenne, hogy az egyéni közlekedési szokások mellett a jelentősebb szereppel bíró, strukturális dolgokra is nagyobb figyelem jusson. Ilyen például a gyártás, az építőipar és más ipari tevékenységek – különösen az acél- és az alumíniumgyártás –, amelyek a kibocsátás körülbelül 20 százalékáért felelősek, és a világjárvány kitörésével sem álltak le. Ahogy a földgázkitermelés és az élőállat-tenyésztés is változatlanul engedi a metánt a légkörbe.
A kaliforniai egyetem oceanográfiai intézetének professzora, Veerabhadran Ramanathan szerint ráadásul a levegő viszonylagos kitisztulása sem minden szempontból könnyíti meg az alkalmazkodásunkat: a napsugarak egy része ugyanis, amelyet eddig a levegőben lévő szennyeződések vertek vissza, most akadálytalanul érheti el a földfelszínt.
