2020. július 12., Dalma, Izabella
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A növekedés határai és a koronavírus-járvány

Ahogy egy szokatlanul erős vihar önmagában nem képes igazolni a klímaváltozás elméletét, úgy a koronavírus-járványt sem értelmezhetjük a Föld véges forrásainak túlhasználata miatt fenyegető összeomlás bizonyítékaként. Ugyanakkor az egyre pusztítóbb viharok és az egyre gyakoribb járványok olyan folyamatokra mutatnak rá, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Dennis Meadows világhírű rendszerkutató  nevéhez fűződik a „Növekedés határai” című tanulmány, amely 1972-ben, a Római Klub jelentéseként először hívta fel a figyelmet a Föld eltartóképességének végességére. Munkatáraival rendszerdinamikai modellek segítségével tárták fel népességnövekedés, az ipari termelés, a szennyezettség, az erőforrások és az élelmiszertermelés összefüggéseit.

Számításaik azt mutatták, hogy a növekedés fennmaradása mellett a világ társadalmi és gazdasági rendszerei a 21. században összeomlanak. A 30 év után megismételt tanulmány új paraméterekkel lefuttatott modelljei már csak 30 évet adtak az összeomlásig.

A növekedés határai és a koronavírus

Meadows a Chelsea Green Kiadó oldalán megjelent írásában az elmúlt hónapok eseményeire reflektál. Bevezetésképp hangsúlyozza: „egy hosszú lefolyású, folyamatos  változásról szóló modell nem támasztható alá rövid lefolyású, különálló eseményekkel, ahogy megjósolni sem képes azokat”. Egy 200 éves időtartamhoz viszonyítva a COVID–19-járvány egy rövid távú, elszigetelt esemény. Azonban a gyakoribbá és erősebbé váló járványok feltűnése – a MERS, az ebola, a zika, a SARS, és most a COVID–19 – összhangban van a növekedés határának elméletével.

Illusztráció: Shutterstock

A hatékonyság csapdájában

Meadows a járvány kapcsán két oksági kapcsolatra mutat rá. A népesség robbanásszerű növekedése egyrészt nyomás alá helyezte a természetes ökoszisztémákat, ami növelte az összeomlások, így például a járványok valószínűségét. Másrészről a fogyasztás növekedése rákényszerített minket a források hatékonyabb használatára.

Hatékonyság alatt az elvárt kimenet (termék, szolgáltatás) és az előállításához szükséges források egymáshoz viszonyított arányát értjük: szeretnénk egy liter benzinnel minél több utat megtenni, adott mennyiségű öntözővíz felhasználásával minél nagyobb termést learatni.

„Egy rendszer hatékonyságának növelése lehetővé teszi, hogy egységnyi eredmény kisebb befektetés árán valósuljon meg (...). Azonban a hatékonyság növelése elkerülhetetlenül a rugalmas teherbíró és alkalmazkodóképesség (reziliencia) csökkenéséhez is vezet.”

Rezilienciáról akkor beszélünk, ha egy folyamatban a szükséges erőforráshoz való hozzáférésben bekövetkező zavar nem jár az elvárt eredmény súlyos, tartós csökkenésével.

Véges bolygón élünk, népességünk és gazdaságunk folyamatos növekedésével pedig csak az erőforrások túlhasználatával tudunk lépést tartani – figyelmeztet Meadows. A hatékonyság erre önmagában nem tud megoldást kínálni: csupán csökkentette a pusztítás ütemét. A hatékonyság és a reziliencia közt megkötött kompromisszummal pedig a társadalom minden csoportja szembesül.

rugalmatlanság: Az autógyáraktól
a hiányzó maszkokig

Meadows példaként a just-in-time modellben működő autógyárakat említi, amelyek sikerrel csökkentették raktározási költségeiket, igaz, egész gyárak kényszerülnek leállásra, „amennyiben egy folyamatosan használt alkatrészüket beszállító egyetlen, magas hatékonysággal működő üzem leáll.” A nagy monokultúrákkal jelentősen visszavághatjuk a textilalapanyagok termesztési költségeit, azonban az egyforma magokkal betelepített hatalmas táblák a betegségre és az aszályra is érzékenyebbek.

„Az elmúlt évszázad alatt széles körben szorultak háttérbe a reziliens rendszerek a hatékony rendszerek rovására: nagyobb léptékek, kisebb változatosság, alacsonyabb ellenálló képesség.”

Aktuális tapasztalat gyanánt Meadows felidézi: sokan profitáltak abból, hogy az amerikai egészségügyi rendszer szélsőségesen hatékonyan, eszköz- és gyógyszertakarékosan lett megszervezve. Azonban korántsem annyian, ahányan megszenvedték a következményeit. „A COVID–19 megmutatta, hogy az inputban, mint például a maszk, bekövetkező hiány milyen gyorsan képes előidézni a lényeges kimenet, például a minőségi egészségügyi ellátás csökkenését.”

Meadows végkövetkeztetésként leszögezi: „ha lelassítjuk a népesség, a javak és az energia fogyasztásának növekedési ütemét, az nem fogja megszüntetni a problémát. De csökkenteni fogja a hatékonyság növelésére irányuló nyomást, és több lehetőséget hagy a teherbíró képesség növelésére.”

Neked ajánljuk
150 nagyvállalat szólalt fel a klímabarát gazdasági újraindítás mellett Az év boltja környezetbarát és szupermodern A fenntarthatóbb divatiparért fog össze a Google és a WWF Az Európai Bizottság elnökéhez fordult segítségért Áder János A kihalás szélén áll a makifélék csaknem egyharmada, az északi simabálna és a mezei hörcsög is
Tovább a forrásra: chelseagreen.com
Vissza
Hírfolyam