Sikerült „kimozdítanunk sarkaiból” a Földet?
A sarkok azok a pontok, ahol a Föld forgástengelye és a földkéreg találkozik. Az Északi-sarkon ez a pont a kilencvenes évektől kezdődően mérhetően és szokatlanul gyorsan mozdult el új irányba.
A jelenség hátterében a jégtakaró visszahúzódása, illetve a talajban őrzött vízkészletek kimerítése állhat. A témával kapcsolatos legújabb publikáció nemrégiben jelent meg a Geophysical Research Letters című szakmai lapban. A tanulmányhoz a GRACE és a GRACE-FO műholdakból érkezett adatokat használták fel. Mind a két szatellitet úgy kalibrálták, hogy azok a Föld tömegének az elmozdulását mérjék – számolt be róla a Rakéta.
A Föld egyrészt nem egy tökéletes gömbszimmetrikus test, másrészt a forgáson és a keringésen kívül egyéb mozgásokat is végez, például imbolyog, aminek következtében elmozdul a forgástengelye, és ennek köszönhetően vándorolnak kicsit arrébb a sarkok is. Mindennek rengeteg természetes oka lehet a földrengéstől kezdve számtalan geofizikai tevékenységen át, amelyek mind-mind megváltoztatják, hogy miképp oszlik el bolygónk tömege.
Csakhogy jelenleg a sarkok 17-szer gyorsabban vándorolnak, mint tették ezt 1981-ben, ráadásul 2000 környékén hirtelen új irányt vettek fel.
Összességében 1980 óta a sarkok 4 méterrel kerültek arrébb. A friss tanulmány eredményei alapján a szárazföldön tárolt vízkészletek eltűnése a fő hajtóereje a sarkok kilencvenes években tapasztalt irányváltásának, valamint vándorlásuk felgyorsulásának. Az elsődleges ok a jégtakarók kiolvadása, de elképzelhető, hogy a talajvíz felélése is hozzájárul a folyamathoz. Vagyis a kutatók szerint a klímaváltozás és a bolygó forgástengelyének mozgása között szoros kölcsönhatás van.
A The Guardiannek nyilatkozó szakértő szerint ettől önmagában nem kell pánikba esni, mert az eltérés a földi napok hosszát mindössze milliszekundumokkal változtatja meg. Ugyanakkor mindez intő jel arra nézvést, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van a bolygóra.
