Milyen tanulságokat rejt Erdély középkori környezettörténete?

Az Environmental Archaeology szaklapban közölt eredményeik a korábbi elképzelésekkel ellentétben azt mutatják, hogy az erdőirtásokat és a pásztorkodás intenzitását nem a klímaváltozás határozta meg, hanem a térségben zajló társadalmi és gazdasági folyamatok – ismerteti a National Geographic.

„Rendkívül népszerű a kutatók körében a múltban bekövetkezett természeti, társadalmi és gazdasági változások mögött klimatikus okokat keresni, gondoljunk csak a kis jégkorszak kiterjedt hatásaira a 17. században. Kutatásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy ez nem törvényszerű” – hangsúlyozta dr. Jakab Gusztáv egyetemi docens, a MATE Környezettudományi Intézet Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének oktatója. A tanulmány vezető szerzője rámutatott:

„Egy jól szervezett társadalom, mint amilyen a középkori Magyar Királyság is volt, alkalmazkodni tud a változó környezethez. Ez a várható globális klímaváltozás kihívásait figyelembe véve fontos üzenetet hordoz számunkra is.”

A kutatások alapján a havasi területek használata akkor vált különösen intenzívvé, amikor a helyi hatalmi és egyházi központok és uradalmak megerősödtek, az építkezési szokások megváltozása miatt megnőtt a faanyag iránti igény, majd egy havasi gazdálkodáshoz alkalmazkodott népcsoport is megjelent a térségben.

A havasi területek erőforrásainak kiaknázását tehát a középkorban és a kora újkorban sokkal inkább a változó igények és a gazdasági tevékenység szervezettsége határozta meg, mintsem a klímaváltozás.

Dr. Jakab Gusztáv 2016 óta tagja annak a dr. Benkő Elek akadémikus által vezetett nemzetközi kutatócsoportnak, melynek célja a Kárpát-medence középkori környezettörténetének interdiszciplináris módszerekkel történő feltárása.
A kutatócsoportban régészek, történészek, geológusok és biológusok dolgoznak együtt, az elemzések pedig történeti dokumentumok, valamint a lápok tőzegrétegeiben megőrzött információk, például pollenszemek és mohamaradványok együttes értékelésén alapulnak.