Tasmania a klímabarát működés éllovasa, de ők sem ülhetnek karba tett kézzel
Az ausztrál sziget szerencsés természeti adottságainak köszönhetően a fenntartható energiatermelés éllovasa, erdeinek hála pedig klímasemleges gazdasággal is büszkélkedhet. Az ipar nem körültekintő fejlesztése ugyanakkor az ausztrál mintaállamnak is okozhat még fejtörést.
Tasmania energiapolitikája nem túl ismert a világban, pedig az Ausztráliához tartozó szövetségi szigetállam lenyűgöző eredményeket ért el. Már 2015-ben eljutott oda, hogy nettó nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása, 2020 novemberében pedig elérte, hogy csak megújuló forrásokat használjon fel az energiatermeléséhez – ismerteti az Origo.
A Világgazdasági Fórum (WEF) elemzése szerint ugyanakkor az ígéretes tapasztalatok másolására törekedve is mindig figyelemmel kell lenni a kérdéses területek természeti adottságaira, hiszen Tasmánia egyes vidékeinek teljesítménye sem egységes.
Tasmania időjárása bővelkedik csapadékos időszakokban, ami kedvező a vízenergia felhasználásához, miközben szeles északi területei támogatják a szélenergia termelését.
A szigeten hatalmas kiterjedésű erdős területek találhatók, amelyek a szén-dioxid megkötésével alapvetően járulnak hozzá a nettó karbonsemleges gazdasághoz.
Az állam ugyanakkor nem elégszik meg a mégoly látványos eredményekkel, 2040-re 200 százalékra szeretnék növelni a megújuló villamos energia termelését, a szükségleten felüli mennyiséget pedig külföldre értékesítenék – az ezt lehetővé tevő infrastruktúra megtervezése már folyamatban van.
A Világgazdasági Fórum szerint ugyanakkor Tasmániában is van még tér a fejlődésre: bár az erdőknek köszönhetően összességében a gazdaság jelenleg klímasemlegesen működik, az éves szén-dioxid-kibocsátás több mint 8,6 millió tonna, az iparhoz köthető kibocsátás pedig 4,5 százalékkal nőtt az elmúlt másfél évtizedben. Sőt: egy kormányzatnak készült elemzés szerint az állam kibocsátása nőhet a következő években, és akár tartósan is pozitív tartományba is fordulhat.
A szervezet szerint ezért is problémás, hogy az állam kibocsátási céljai nincsenek hivatalos, jogszabályba foglalt módon deklarálva: ez jelentene ugyanis garanciát a kedvező folyamatok megőrzésére és a további erőfeszítések véghezvitelére.
