További intézkedésekre lesz szükség az uniós klímacélok teljesítéséhez
Az EU az európai klímarendelettel – az európai zöldmegállapodás részeként – kötelező célként tűzte ki magának a klímasemlegesség 2050-re történő elérését. A GKI Gazdaságkutató elemzése alapján azonban azonban az ebben kitűzött célokhoz hazánk még a legoptimistább becslések szerint sem tudja tartani magát.
Az EU az európai klímarendelettel – az európai zöldmegállapodás részeként – kötelező célként tűzte ki magának a klímasemlegesség 2050-re történő elérését. Ehhez a következő évtizedekben jelentős mértékben kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok jelenlegi kibocsátási szintjét.
A klímasemlegesség felé tett közbülső lépésként az EU 2030-ra ambiciózus éghajlat-politikai célokat tűzött ki, és vállalta, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkenti a CO2-kibocsátását (az 1990-es értékhez képest).
A GKI CO2-modelljének eredményei alapján, több vizsgált forgatókönyv közül még a legoptimistább becslés szerint sem tudja Magyarország teljesíteni az EU által elvárt kibocsátási szintet 2030-ra.
Eszerint a forgatókönyv szerint (amely gyors gazdasági növekedéssel számol, és a jelenleg érvényes kormányzati döntéseket is tartalmazza) 1990-hez képest a csökkenés 34% lesz 2030-ra, ami elmarad az elvárt 55%-os mértéktől.
Az uniós elvárást csak a villamosenergia-termelés ágazat teljesíti (-63%), s megközelíti még a feldolgozóipar is (-43%). Itt fontos kiemelni, hogy ebben a szektorban jelentős a multinacionális vállalatok és a beszállítóik aránya, ahol a költséghatékonyság és a megfelelő tőke jelenléte miatt gyors az energiamegtakarító technológiák terjedése.
Sajnos a többi ágazat (szállítás, építőipar, kereskedelem stb.) esetében nemhogy a kvóta megközelítésére nem látszik esély, de a kibocsátás a 1990-es értékhez képest emelkedni is fog. Ez azt jelenti, hogy ezekben a szektorokban jelentős kormányzati beavatkozásra lenne szükség, ha a magyar állam teljesíteni kívánja az uniós klímacélt.