A klímavédelem hatékony eszköz lenne a kényszermigráció megelőzésére
A holland Transnational Institute bevándorlásról és klímavédelemről szóló friss jelentése alapján 2013 és 2018 között a klímaválsághoz történelmileg leginkább hozzájáruló államok több mint kétszer annyit költötték határaik militarizálására, mint a klímaválság miatti kényszermigráció gyökerének kezelésére.
Napjainkra a klímaváltozás miatti migráció realitássá vált. A tengerszint emelkedése, a kiterjedt területeket sújtó aszályok és az elsivatagosodás emberek százmillióinak hagyományos életmódját és megélhetését veszélyezteti Argentínától az afrikai Szudánon át a csendes-óceáni Szamoa szigetéig – mutatott rá a Mércén megjelent írásban Fenyvesi Balázs.
A klímaváltozás negatív hatásai erősítik a meglévő helyi konfliktusokat, és ez a zsugorodó termőterületek, valamint a vízlelő helyek iránti elkeseredett küzdelembe torkollik, országhatáron belüli, régiós, de akár nemzetközi migrációs hullámokat is elindítva.
Ezen folyamatok megakadályozásának (vagy legalább mérséklésének) leghatékonyabb eszköze a helyi közösségekbe való beruházás, az alkalmazkodásuk elősegítése lenne: a fejlett országoktól a jobban kitett országoknak, a kevésbé érintett területektől a súlyosabban érintett területeknek nyújtott anyagi és technológiai támogatásra lenne szükség – mutat rá a szerző.
Az a gondolat, hogy az ökológiai válságot, illetve annak negatív hatásait megoldhatja vagy mérsékelheti a határok és a határőrség militarizálása, illúziónak bizonyul
– hangsúlyozza Fenyvesi Balázs, hozzátéve: „minden ország és annak kormánya, illetve lakói részéről egy jogos igény, hogy ellenőrzést gyakoroljon saját határai felett”. Azonban az erődített határok „a klímaválság, illetve a nyomán kibomló kényszermigráció kérdéseire csak tüneti kezelést tudnak nyújtani a probléma gyökerének orvoslása nélkül”.
