A földi klíma nem egy gombnyomással újraindítható rendszer
Egy friss kutatás rámutatott: a szén-dioxid magas légköri koncentrációja miatt átalakuló éghajlati folyamatok az üvegházhatású gáz szintjének csökkenése után sem feltétlenül térnek vissza maradéktalanul a kiinduló állapotba.
A kutatók fejlett klímaszimulációk sorozatán keresztül vizsgálták meg, mi történne, ha a légkör szén-dioxid-tartalma 140 év alatt a mostani szint négyszeresére nőne, majd újabb másfél évszázad elteltével visszacsökkenne a jelenlegi koncentrációra.
Eredményeik alapján a szén-dioxid-szint alakulásának ez az extrém forgatókönyve a globális csapadékmintázatok kialakításáért felelős trópusi összeáramlási zóna (ITCZ) délre tolódását váltaná ki, ami az El Niño jelenségéhez kapcsolódó állapotok állandósulását eredményezné.
A zóna eltolódása nyomán a Föld két féltekéjének klímája eltérően alakulna: az északi félteke lehűlne, miközben a csapadék mennyisége 15 százalékkal megnőne, ami a szén-dioxid koncentrációjának korrigálását követően is fenntartaná az áradások megnövekedett kockázatát.
A déli féltekén ugyanakkor állandósulna az El Niño-években tapasztalt hőség, a Száhel-övezetben pedig 20 százalékkal csökkenne az éves csapadék mennyisége, tovább fokozva a terület elsivatagosodását. Ráadásul a trópusi összeáramlási zóna mozgása a teljes légkör áramlási folyamatait is átrendezheti.
nem minden visszafordítható
A kutatást készítő tudósok aláhúzták: a klímaváltozás kezelésére irányuló célok meghatározásakor a klíma komplex rendszerét kizárólag a globális átlaghőmérséklethez és csapadékmennyiséghez hasonló jellemzőkkel próbálják megragadni. Ezek az elemzések a szén-dioxid-szint korrekcióját követően a hőmérséklet és a csapadékszint évszázadok alatt végbemenő – de végbemenő – visszarendeződésével számolnak. A friss eredmények tükrében ugyanakkor a változás tovagyűrűző hatásokkal is járhat, amelyek következményei nem ennyire egyértelműek.
