A gombák hálózatait is veszélybe sodorjuk, pedig fontos szövetségeseink
Egy nemzetközi összefogásban megvalósuló, úttörő tudományos projekt elsőként térképezi fel a „bolygó keringési rendszereként” aposztrofált hálózatokat, amelyek a talaj minőségének megőrzésében és a természet szénmegkötő képességének fokozásában is kulcsszerepet töltenek be – jobban kellene vigyáznunk rájuk.
A föld alatt húzódó gombafonalakról – különösen a felszíni ökoszisztémákhoz képest – rendkívül keveset tudunk, holott a becslések szerint több billió mérföldnyi hosszúságban hálózzák be bolygónk talaját. Ezek közül az úgynevezett mikorrhizák a növények gyökerei és a gombák között megvalósuló „cserekereskedelem” színterei: tápanyagokat adnak át, és a további gombafonalak építésére hasznosuló szenet vesznek fel.
A föld alatti hálózatok megóvására létrehozott társaság (Society for the Protection of Underground Networks – SPUN) projektjének keretében holland, kanadai, amerikai, francia, brit és német kutatók fogtak össze, hogy a mesterséges intelligencia által azonosított, gombafonalakban gazdag, ám veszélyeztetett területeket feltérképezzék.
A 18 hónapon át tartó felmérés során világszerte 10 ezer mintát gyűjtenek be, hogy feltérképezzék a talajban húzódó mikorrhizahálózatokat.
A gombafonalak pótolhatatlan jelentőségűek a talaj szerkezetének és termőképességének megőrzésében, ahogy a szén körforgásában is: a fejlett mikorrhizahálózatokkal rendelkező ökoszisztémák a vizsgálatok alapján akár nyolcszor nagyobb mennyiségű szén-dioxidot tárolhatnak, mint az azt nélkülöző élőhelyek.
Bár a hálózatok működéséről még nagyon hézagos a tudásunk, máris jelentős veszélybe sodortuk őket: a modern mezőgazdaság által használt műtrágyák megzavarják a növények és a gombák közti tápanyagcserét, ami az előbbieket is sérülékenyebbé teszi a kártevőkkel, betegségekkel, talajromlással és szárazsággal folytatott küzdelemben.
A kutatók bíznak abban, hogy a hálózatok felderítése hozzájárulhat a veszélyeztetett területek azonosításához, és a rossz mezőgazdasági gyakorlatok mellett a vízhiány és az urbanizáció következményeitől is fenyegetett élőhelyek megmaradását – például ökológiai folyosók kialakításával – sikerül elősegíteni.
