A tudományos konferenciák online térbe költözésével jelentős szén-dioxid-kibocsátást lehet megspórolni
Ráadásul az online megtartott rendezvények társadalmi hatása is jelentős, mivel ezeken a fejlődő országokban élő kutatók is nagyobb számban tudják képviseltetni magukat – erre a következtetésre jutott egy friss tanulmány.
A The Lancet Planetary Health című folyóiratban megjelent tanulmányban a Higiéniai és Trópusi Gyógyítás Londoni Iskolájának kutatói egy évente megrendezésre kerülő, nemzetközi mezőgazdasági, élelmezési és egészségügyi konferencia (ANH – Agriculture, Nutrition and Health) környezeti lábnyomának alakulását vizsgálták.
A konferencia, amely előtte váltakozva Ázsiai, illetve Afrikai helyszíneken került megrendezésre, 2020-ban, illetve 2021-ben a Covid hatására költözött az online térbe. A váltás hatására 2021-ben nemcsak a konferenciához köthető emisszió csökkent jelentősen a repülések elmaradásával, de a résztvevők száma is duplájára nőtt – jellemzően a fejlődő országokból „érkezők” száma gyarapodott.
2019-ben, amikor Indiában került megrendezésre az esemény, a repüléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás fejenként 1,2 tonna volt, ami eléri egy indiai éves szén-dioxid-kibocsátásának (1,9 tonna) 60 százalékát.
Ugyanakkor míg a fizikai térben megrendezett konferenciákon 2016 és 2019 között 23 kis és közepes jövedelmű ország kutatói képviseltették magukat, addig a virtuális eseményen már 46 fejlődő ország kutatói vettek részt.
Mindazonáltal a tanulmányt készítő kutatók rámutattak: a váltás társadalmi hatásainak értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az internetes infrastruktúra bizonytalanágai miatt egyes résztvevők akár napokra kieshetnek az esemény követéséből, és ez a formátum a járulékos programok és kapcsolatépítési lehetőségek szempontjából is kompromisszumokat jelent.
