A jó szándékú, de túlzásba vitt városi méhészkedés még ronthat is a beporzókrízisen
A beporzó rovarok eltűnésével kapcsolatos jogos aggodalom és a természethez való kapcsolódás vágya Svájcban is sokak számára vonzó szabadidős tevékenységgé tette a méhészkedést. Csakhogy egy friss kutatás eredményei alapján megfelelő szabályozás hiányában ez a lelkesedés a terület eltartóképességét meghaladó számú rovar jelenlétéhez vezetett, ami már a vadméhek állományait is veszélyeztetheti.
Joan Casanelles Abella és Marco Moretti kutatók 14 svájci város méhkaptárainak számát vetette össze a területen rendelkezésre álló virágkínálattal.
Eredményeik alapján 2021 és 2018 között a kaptárak száma háromszorosára, 3139 ről 9370-re nőtt.
Az általuk alkalmazott modell alapján ekkora méhpopuláció számára a településeken nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségű nektár.
Még a zöld felületek, jelentős, akár 75 százalékos – egyébként nem reális – növekedése mellett sem lenne fenntartható ennyi méh jelenléte a városokban – hangsúlyozták a kutatók, felidézve, hogy egy korábbi tanulmány 7,5 kaptár/négyzetkilométeres sűrűségben határozta meg a méhészkedés fenntarthatóságát biztosító optimális értéket.
A kutatók szerint az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a háziméhek esetében is haszonállatokról van szó, ezért a felelős tartásukhoz a megfelelő mennyiségű táplálék biztosítása is hozzátartozik. Ráadásul a városok virágos növényei meglepően fajgazdag vadméhpopulációt is eltarta(ná)nak, amelyek így a táplálékért való egyenlőtlen versenyre kényszerülnek.
A kutatók szerint egyelőre nem egyértelmű, mennyiben veszélyeztetheti a méhészkedés térnyerése a városok biológiai sokféleségét, de az emberek jó szándékának maximális elismerése mellett hangsúlyozzák a szigorúbb szabályozását és a szemléletformálás szükségességét.
