A szegénység felszámolása nem veszélyeztetné a klímacélok elérését
Minimális hatással lenne a karbonkibocsátásra az, ha az emberiségnek sikerülne teljesíteni az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban foglaltakat, és 2030-ra felszámolná a szegénységet, a rászorulók jövedelmét a nemzeti szegénységi küszöb fölé emelve. Ugyanakkor a fejlett országok jómódú tagjainak belátása nélkül a klímacélok elérése illúzió maradna.
Nem lenne jelentős hatással az emberiség által kibocsátott szén-dioxid-mennyiségre az emberiség legszegényebb egymilliárdos rétegének társadalmi felemelkedése – erre a következtetésre jutottak a Nature Sustainabilityben publikált tanulmányban a hollandiai Groningen egyetemének kutatói. Az ok a gazdag és szegény társadalmak klímalábnyoma közti hatalmas egyenlőtlenségben keresendő.
A kutatók elemzésüket a Világbank részvételével készített, eddig csak részleteiben nyilvános, 116 országra, a Föld népességének 90 százalékára kiterjedő fogyasztói adatbázisa segítségével végezték el, ami a különböző helyzetű társadalmi csoportok ökológiai lábnyomának példátlanul pontos becslését tette lehetővé.
Eredményeik alapján azzal, ha világszerte sikerülne felszámolni a szegénységet – vagyis a jelenleg az adott állam szegénységi küszöbe alatt élőket a küszöb fölé emelni –, a globális szén-dioxid-kibocsátás 1,6-2,1 százalékkal emelkedne.
A kutatók kalkulációik során figyelembe vették a nemzetközi ellátási láncokból eredő kibocsátást, illetve azt is, hogy a fejlett társadalmakban a mobilitás klímaköltségei is magasabbak.
Eredményeik a kibocsátásban is megnyilvánuló, hatalmas egyenlőtlenségekre is felhívták a figyelmet: a föld leggazdagabb 1 százalékának a kibocsátása ugyanis 50 százalékkal magasabb, mint az emberiség legszegényebb 50 százalékának kibocsátása – összesen.
A jó hír, hogy a klíma szempontjából nem kell hezitálnunk, hogy tömegeket emeljünk ki a szegénységből. A rossz hír az, hogy egy kisebbség kibocsátása hajtja a klímaváltozást generáló üvegházgáz-kibocsátást – mutattak rá a kutatók. Egy átlagos európai 6 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy évben. A szegénységi küszöb alatt élők kevesebb mint egy tonnát, a szupergazdagok ugyanakkor 1000 tonna feletti mennyiséget. A túlfogyasztás visszafogása az egyetlen esélyünk – hangsúlyozta a tanulmány egyik szerzője, Klaus Hubacek.
