Az erdősítés sem csodafegyver: muszáj lesz csökkentenünk a kibocsátásunkat
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legújabb jelentése egyebek mellett arra is figyelmeztet: nem ringathatjuk magunkat abba a hitbe, hogy a töretlenül magas kibocsátásunkat egyszerűen növények ültetésével ellentételezzük majd. Ehhez ugyanis hatalmas földterületekre lenne szükség, ami az élővilág állapota és az emberiség élelmezése szempontjából is visszaüthetne.
Egy tanulmány szerint a 2 °C-os felmelegedés elkerüléséhez szükséges mennyiségű szén-dioxid megkötését lehetővé tevő növénytakaró kialakítása több európai madárfaj elterjedési területét alakítaná át, mint az éghajlatváltozásból eredő 4 °C-os felmelegedés.
A fák újratelepítése a korábban erdősített területeken többszörös előnyökkel jár.
Ugyanakkor ott, ahol azok természetes módon nem nőnek, az erdősítés káros környezeti hatásokkal járhat.
A fák termesztése a természetes nyílt gyepterületeken csökkentheti a patakok vízhozamát és növelheti a tüzek intenzitását, ami még hozzá is járulhat a globális felmelegedéshez, mivel a fűfélék több hőt vernek vissza, mint az erdők.
Hasonlóképpen, a tőzeglápok lecsapolása faültetés céljából hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt szabadíthat fel ezekből a gazdag természetes szén-dioxid-nyelőkből.
A szerzők megjegyzik, hogy ahhoz, hogy a természetes megoldások megbízhatóan eltávolítsák az üvegházhatású gázokat, miközben minimalizálják a hátrányos hatásokat, gondosan figyelembe kell venni a helyi körülményeket és feltételeket.
