Sydney problémái jól példázzák: nem mindegy, milyen városban ér bennünket a hőség
Ha nem akarjuk, hogy terebélyesedő városaink az egészségügyi és társadalmi problémák melegágyává váljanak, az új épületek felhúzása és a közösségi terek kialakítása közben sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelnünk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásnak – figyelmeztetnek ausztrál kutatók.
A The Conversation oldalán publikált írásukban Stephen Healy társadalomkutató és
Abby Mellick Lopes, a Sydney-i Műszaki Egyetem docense hangsúlyozza: az elmúlt évtizedekben Sydney-ben olyan folyamatok zajlottak le, amelyek a város lakóit csak sérülékenyebbé tették az egyre gyakoribbá váló hőhullámokkal szemben – különösen az alkalmazkodáshoz eleve kevesebb eszközzel rendelkező, rászoruló csoportokat.
Mint rámutattak, a szociális bérlakások a város melegebb, a parti szelek hűtését nélkülöző nyugati területein épültek fel:
ráadásul az építkezések miatt a helyi mikroklíma szabályozását biztosító fák is folyamatosan pusztulnak.
A tér ilyen kialakítása a kutatók meggyőződése szerint az itt élőket akár generációkra a hátrányok ördögi körébe zárhatja: az alacsony jövedelműek ugyanis sokkal nagyobb eséllyel élnek rossz minőségű, klimatizáció nélküli otthonokban (a szociális lakásokban ennek a kiépítése sem mindig megengedett). A pandémia idején készült riport szerint a nem megfelelő lakhatási körülmények között élők a nyári hőségben a teljesítőképességük jelentős csökkenéséről számoltak be.
Ugyanakkor a kutatók szerint önmagában a légkondicionáló sem jelenthet megoldást, és nem csak a működéséhez kapcsolódó kibocsátás miatt:
az elhúzódó hőhullámok alatt lakásaikba szoruló, izolált emberek magányossá, bizonytalanná és passzívvá válhatnak.
A kutatók szerint a városainkat mielőbb „klímakésszé” (Climate ready) kellene tennünk, ami szerintük a természetes és az épített környezet működése közti összefüggések jobb megértését, illetve az alkalmazkodást segítő társadalmi gyakorlatok támogatását jelentené.
Példaként említik a szélsőséges időjárásnak ellenálló, idős fák megóvását, a fiatalabb, sérülékenyebb fák közösségi gondozását, a szél mozgását biztosító és fenntartó várostervezést, az árnyékot adó sétányok és parkok kialakítását és fenntartását, illetve a szociális élet hűvösebb, esti órákra való átszervezését.
