Rendkívül ritka jelenséggel szembesültek a Pilisi Parkerdő területén az örvös légykapók viselkedését kutató szakemberek: 1982 óta tartó vizsgálataik során először találtak pigmenthiányos, albínó légykapófiókákat.
Az ausztrál környezetügyi minisztérium előzetes elemzése szerint a száznál is több faj természetes élőhelyének legalább 50 százalékára kiterjednek a tomboló bozót- és erdőtüzek, egy pók-, egy erszényes- és 47 növényfaj esetében pedig ez az arány a 80 százalékot is eléri. Az érintett fajok egy része akár ki is halhat – vélik a kutatók.
A fajok kihalása jóval azelőtt elkezdődött, hogy az emberi faj kifejlődött volna, és talán az emberelődök indították el egy új kutatás szerint. Úgy vélik, ez a hatás jóval jelentősebb és hosszabb ideje tart, mint amit valaha elképzeltek a tudósok.
A hódéhoz hasonló farkú állat egyike azon kevés emlősöknek, amelyek tojást raknak. Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, ám egy új kutatás szerint az utóbbi időben „gyakorlatilag kihalt”.
Az eső a folyóba mosta a bozóttűz hamuját, ami miatt tömegesen elpusztultak a halak. Évtizedekbe telhet, mire helyreáll a Macleay folyó ökoszisztémája.
A Szuezi-csatornán át érkező invazív, idegen fajok megváltoztatják a Földközi-tenger érzékeny ökoszisztémáját szakértők szerint.
„A teknősök már a dinoszauruszok korában is éltek, de csupán 50 év alatt mi, emberek a kihalás szélére sodortuk őket” – mondta Adam Pawloff, a Greenpeace osztrák szóvivője. 
Több tízezer madarat sodort ki a víz 2015 közepe és 2016 eleje között az Egyesült Államok nyugati partjaira és Alaszka partvidékeire. A tömeges madárpusztulást a klímaváltozás miatt a Csendes-óceánban előforduló hőhullámok okozták. 
Inszomniával küzd közel 30 medve az Ukrajnában található Szinevéri Nemzeti Park rehabilitációs centrumában.
Az énekesmadarak tíz új faját és alfaját azonosították a kutatók három apró indonéz szigeten az elmúlt több mint száz év legnagyobb ilyen jellegű felfedezésének keretében.
Farkasszempontból nagyot változott a világ az elmúlt évszázadokban. Ősidőktől vetélytársként tekintett rá az ember, és irtotta, vadászta, pusztította, ahol csak érte. Olyannyira, hogy nyelvünkből is eltüntette az eredeti magyar nevét. Egyedszáma nagyban lecsökkent, bár tény, hogy a 1970-es évektől a faj szaporodása bizonyítottá vált az Északi-középhegységben.
Egyre jobban benépesítik a növények a világ legmagasabb hegycsúcsának, a Mount Everestnek a térségét, valamint a Himalája hegységet az Exeteri Egyetem új tanulmánya szerint.
Több mint tízezer púpos hátúra mondták ki a halálos ítéletet az Anangu Pitjantjatjara Yankunytjatjara (APY) nevű kormányzati területen, mert az állatok állítólag túl sok vizet fogyasztanak az aszály sújtotta térségekben, ráadásul a globális felmelegedéshez is hozzájárulnak.
Az Ausztrália-szerte tomboló erdő- és bozóttüzekben elpusztult nagyobb állatok – emlősök, madarak, hüllők – közül csak a délkeleti Új-Dél-Wales államban, ahol a legtöbb tűzvész pusztít, 800 millió vadon élő állat veszhetett oda.
Környezetvédők internetes felhívására mintegy ezer önkéntes érkezett az új-zélandi Északi-szigeten lévő Matarangi strandjára, hogy a partra vetődött állatokon segítsenek.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleménye szerint a keresztes vipera lett az év hüllője. A szervezet Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya – folytatva a 2012-ben indult Év hüllője/Év kétéltűje programot – „Nem minden mérges, ami fekete!” címmel hirdette ki a 2020-as év hüllőjének a keresztes viperát.
Egy kínai, ausztrál, amerikai és kanadai szakemberekből álló kutatócsoport szerint csak 200 ezer évig tartott a Föld élővilágát több mint 400 millió évvel ezelőtt sújtó első nagy kihalási esemény.
Az erdei fülesbaglyot választotta egy tavalyi internetes szavazáson a lakosság az idei év madarának. A címmel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a különböző fajok vagy madárcsoportok és azok élőhelyeinek védelmére szeretné felhívni a társadalom figyelmét.
Több ezer koalával és kenguruval végeztek a bozóttüzek az ausztráliai Galápagos-szigetekként is emlegetett Kenguru-szigeten, amelyen egy egérszerű erszényesfaj és egy kakaduféle túlélése is bizonytalanná vált.
A galambfélék családjába tartozó tollasok a madárvilág egyik legjobban alkalmazkodó csoportját alkotják. A magas északtól kezdve Dél-Amerika legdélebbi csücskéig éppúgy fellelhetők, mint az óceánok félreeső szigetein. S legyen az ligeterdő vagy éppen egy nagyváros forgalmas betonrengetege, előbb-utóbb mindenütt találkozunk valamilyen galambbal.Ez is érdekelhet...
Építs okosan!
Élő téglákkal a környezetbarát épületekért
Energia
Újabb áttörés a napelemek piacán
Építs okosan!
Ez a falfesték nem (csak) úgy zöld
Könyvajánló
Horváth Balázs: A beteg bolygó
Egészség
Magyarország medencében fekszik, ezért nagyobb a légszennyezettség a környező országokhoz képest
.jpg)
Tudatos vásárlás
Virágos hangulatban, műanyag nélkül
Gazdaság
Nem csak szavakban zöldül a Visa
