A tavak szerepe a metánkibocsátásban
Az édesvizű tavak bocsátják ki a légköri metán több mint egyötödét egy friss svájci tanulmány szerint. A tudósok korábban úgy gondolták, a metán csak oxigénmentes környezetben termelődik, például tavak fenekének oxigéntől szinte elzárt üledékrétegeiben. A jelenség oka egyelőre nagyrészt ismeretlen.
A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói kétévi terepmunkával megállapították, hogy a tavak oxigéngazdag, szél borzolta felszíne jelentős mennyiségű metánt termel.
Az eredmények váratlanul érték a kutatócsoportot, amely Aargau kanton Hallwil-tavának felszíni, ötméteres vízrétegében mérte meg a metán koncentrációját és kibocsátását.
Lehetséges tehát, hogy a tavak hatalmas metánkibocsátók, sokkal nagyobbak, mint korábban becsülték. A jelenség oka egyelőre nagyrészt ismeretlen. A Nature Communications szaklapban közölt kutatás szerzőinek feltevése szerint a tófelszín metánkibocsátásának egyik forrását az algák adhatják. A tavak oxigénszegény zugait is az okok között említik, amelyek metáninkubátorként működhetnek.
A tó metántermelését összehasonlították a szarvasmarhákéval is, amely jelentős forrása a légkörbe jutó üvegházhatású gáznak. Arra jutottak, hogy a 10 négyzetkilométert borító Hallwil-tó évente annyi metánt termel, mint egy 240 szarvasmarhából álló csorda.
