2018. október 21., Orsolya
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Nem minden fakitermelés ördögtől való

A Göd határában végzett természetvédelmi célú erdőirtás továbbra is sok arra látogatóból és helyi lakosból vált ki ellenszenvet – olvasható a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság honlapján. A Nemzeti Park közzétett néhány tévhiteloszlató gondolatot, mert nem minden az, aminek látszik!

A csupán nevében hegyként szereplő Debegió valójában homoki gyepekkel és ligetes erdőkkel tarkított, ritka növény- és állatfajok élőhelye. A terület a Duna–Ipoly Nemzeti Park oltalma alatt áll, valamint része az Európai Unió által elismert természetvédelmi rendszernek, az ún. Natura 2000 hálózatnak is, így az itt élő védett fajok és társulások fennmaradásának biztosítása mindannyiunk erkölcsi kötelessége, a nemzeti park szakembereinek pedig egyenesen törvényi és munkaköri kötelezettségük is.

A természetes növénytakaró – amely elsősorban a különböző homoki gyepeket jelenti – eredeti pompájában maradt fenn itt az évezredek folyamán, számos különleges természeti értékkel együtt.

Első helyen kell említeni a liliomokkal rokon, szubendemikus (azaz a Kárpát-medencén kívül csak néhány helyen előforduló) homoki kikericset (Colchicus arenarium). Ez a kis termetű, de filigrán növény ősszel nyitja virágait, ám ekkor nincsenek levelei, azokat tavasszal hozza, ahogy a magjait is ekkor hullajtja.

Homoki kikerics Fotó: Pipi69e / Wikimedia Commons

E valaha elterjedt növény állományai mára mindenütt veszélyeztetett helyzetbe kerültek, egyfelől az élőhelyek leromlása miatt (mint a Debegión), másrészt az emberi hatások miatt (pl. gyűjtés, beépítés stb.)

Az állatvilág képviselői közül egy jellegtelennek tűnő gerinctelen, a magyar futrinka (Carabus hungaricus) érdemel feltétlen említést. Az egyszerű fekete kitinpáncélt viselő bogár az avatatlanok számára semmiben nem különbözik rokonságától, legfeljebb annyiban, hogy csak itt, a homoki területeken él, s nem húzódik be a kertes házak közé. 

Magyar Futrinka Fotó: Bérces Sándor / Wikimedia Commons

A magyar futrinkát a tudomány számára hazánkból írták le a XVIII. században. Állományai mindenütt veszélyeztetettek, ezért fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft!

A modern természetvédelmi törekvések korántsem jelentik a területek feltétel nélküli érintetlenségét, hiszen számos folyamat befolyásolja a védendő értékek életét. A Debegión sincs ez másképp:

agresszíven terjedő invazív hajlamú növényfajok, elsősorban a fehér akác és a nyugati ostorfa foglalják el a termőhelyet és szorítják ki az őshonos fajokat.

Fehér akác Fotó: Porbóllett / Wikimedia Commons

A terület őshonos természeti értékeinek védelme érdekében a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a „Szárazgyepek megőrzése Közép-Magyarországon” című, az Európai Unió LIFE+ Természet Programja által 2013–2020 között támogatott pályázatának segítségével 2017–18 telén eltávolítja a Debegióról a nem üzemtervezett erdőrészletekben található összes inváziós fásszárú növényt.

A munkálatok végeztével a terület visszanyeri az évszázadok során kialakult hagyományos arculatát.

A gödi területeken zajló élőhely-rekonstrukciós munkák törvényi alapját hazai és EU-s jogszabályok adják meg: nem mérlegelés kérdése, hogy cselekedjünk-e vagy sem, ahogy az sem, melyik élőhelytípust kell megvédenünk.

Neked ajánljuk
A kaliforniai erdőtüzek okai Szirmot bontott az év vadvirága Miért jó télen túrázni? Megszépült a martonvásári kastély parkja Kitalálja, mivel működik ez a zseblámpa?
Tovább a forrásra: erdo-mezo.hu
Vissza
Hírfolyam