2018. június 23., Zoltán
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A titokzatos Moa

A moák voltak a legmagasabb madarak a Földön. Emlősök híján ők népesítették be Új-Zélandot körülbelül 4000 éven keresztül. A szigeten több moafaj is élt, egyesek elérték a 3,6 m magasságot is. Növényevők lévén ezek a nagytestű madarak foglalták el azokat az élőhelyeket, amiket más kontinenseken a különböző szarvasok, antilopok vagy akár elefántok.

Még a kutatók számára is rejtély, hogy hogyan kerültek a moák a szigetekre. Új-Zéland a kréta földtörténeti kor idején vált le az akkori Gondvana nevű őskontinensről. Ekkor még a madarak mellett csak néhány primitív, kis termetű emlősfaj élt, és többnyire dinoszauruszok uralták a szárazföldeket.

Valószínűsítik, hogy a moák már Új-Zéland területének leválásakor a szigeteken tartózkodtak, hiszen maradványaikból kitűnik, hogy – a dodóval ellentétben – még szárnycsökevényekre utaló csontjaik sem voltak.

Moacsontváz Forrás: nhm.ac.uk

Azt is érdekesnek tartják a kutatók, hogy az emlősök, de még a nagy testű hüllők is szinte teljesen hiányoznak a területről. Elképzelhető azonban, hogy a kréta végi kihalási hullám a dinoszauruszokkal együtt az emlősöket is megtizedelte, vagy egyszerűen csak a madarak győztek a szigeteken az élettérért folyó küzdelemben.

A moák több ezer éves jelenléte alatt feltehetőleg folyamatosan változott az egyedszámuk, hiszen alkalmazkodniuk kellett a többszöri klímaváltozáshoz, de gyakran óriási erejű vulkánkitörések is nehezítették fennmaradásukat.

A röpképtelen moák egyetlen természetes ragadozója a Haast-féle óriás sas volt. Ez a hatalmas ragadozó madár kifejezetten a moák vadászatára specializálódott.

Moákra vadászó Haast-féle sas Illusztráció: John Megahan

Az első polinéz emberek az 1300-as évek környékén érkeztek a szigetekre kenukkal, majd később leszármazottaik alakították ki a maori kultúrát. Az ember hatékony vadászati stratégiájával szemben a moák védtelenek voltak. Hosszú életű faj lévén viszonylag kevés fiókát neveltek, a maorik ráadásul egyaránt fogyasztották a kifejlett, szaporodóképes egyedeket és a tojásokat, így gyors csökkenésnek indult az állomány.

Szénizotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a moák kevesebb mint 200 év alatt kipusztultak, táplálék híján velük együtt tűnt el a Haast-féle sas is. 

Az 1600-as és az 1800-as évekből fennmaradt néhány anekdota, miszerint európai telepesek találkoztak még az emukhoz hasonló nagy testű, hosszú nyakú madarakkal a szigeten, ezt azonban nem sikerült még bizonyítékokkal alátámasztani.

Tovább a forrásra: mme.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Az óceáni bolygó (angol nyelvű természetfilm) „A kínzás nem kultúra” – Több ezren tüntettek Madridban „Ahol a fák égig érnek” – Pályázat 11–15 évesek számára „Egy doboznyi természet” – Pályázat általános iskola alsó tagozatosai számára „Madarak és a víz” fotóverseny