2018. október 22., Előd
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Vezetők és követők

Magyar és német kutatók kimutatták, hogy a gólyák vonulásuk alatt két jellegzetes „személyiségtípusba” sorolhatók: a vezetők feltérképezik a légáramlatokat, míg a követők inkább a nyomukba szegődnek. Nagy Máténak – az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizikai Kutatócsoport tagjának – és kutatótársainak eredményei a Science című tudományos hetilapban jelentek meg.

Évről évre felröppennek hírek a vonuló gólyák nyomkövetéséről – Báró, Hajdú és jeladós társaik adatai révén ma már sokkal többet tudunk útvonalaik részleteiről, mint pár éve. Nagy Máté és a Max Planck Ornitológiai Intézetben, valamint a Konstanzi Egyetemen dolgozó munkatársai most újabb szintre emelték a gólyák vonulásának kutatását.

A kutatók egyszerre több mint 60, a kutatás kezdetén kikelt gólyára rögzítettek kicsiny, 60 grammos jeladót, melyek sűrű időközönként nemcsak a madarak pontos helyzetéről küldtek adatokat, de gyorsulásmérőik révén mozgásuk módjáról is.

Aki egy kicsit is jobban megnézte a madarakat röptükben, tudhatja, hogy alapjában véve kétféle módszerrel haladnak a levegőben: szárnycsapásokkal és siklással. A szárnycsapások komoly izommunkát és energiabefektetést igényelnek, a siklás ilyen szempontból sokkal „olcsóbb”. Csakhogy ezzel a módszerrel nem lehet a végtelenségig eljutni, hiszen siklás közben folyamatosan csökken a magasság.

A gólyák két „személyiségtípusa” egy termikben repülve. Kékkel a vezető, pirossal a követő útvonala látszik Forrás: Max Planck Ornitológiai Intézet/R. Bastien és M. Nagy/youtube.com

Ilyenkor segítenek a termikek, vagyis felszálló légáramlatok, melyek erejét kihasználva újra és újra magasságot lehet nyerni. Ilyen módon, termikről termikre haladva akár egyetlen szárnycsapás nélkül is több száz kilométert lehet megtenni – jól mutatják ezt a siklóernyősök távrepülési rekordjai.

A Martin Wikelski professzor vezette csoport által gyűjtött adatokból kiderült, hogy a gólyák két, jól elkülöníthető „személyiségtípusba” sorolhatók: vannak köztük vezetők és követők.

A vezetők ügyesen találják meg az újabb és újabb termikeket, és akadnak rá azokra a helyekre, ahol a légáramlat a legerősebben emeli őket a magasba. Ezek a madarak éppen ezért kissé szabálytalan útvonalon repülnek, hiszen folyamatosan próbálják feltérképezni a lehetőségeket. Szárnyukkal ugyanakkor viszonylag ritkán csapkodnak, hiszen a termikek bejárása során mindig kapnak valamekkora emelést, majd pedig, ha kifogy a szél alóluk, gyorsan továbbsiklanak a következő ígéretes termik felé.

A gólyák bölcsessége Fotó: Wildlife Messengers/youtube.com

A követők taktikája egészen más: ők nem bajlódnak a kísérletezéssel, hanem kivárják, míg a vezetők megtalálják a legerősebb felfelé szálló áramlatot, és a nyomukba szegődnek.

Emelkedésük útvonala ezért sokkal szabályosabb, viszont ahhoz, hogy tartani tudják a tempót a vezetőkkel, korábban el kell hagyniuk a termiket, és erős szárnycsapásokkal rásegíteni a két termik közötti siklásra.

E két viselkedésmód nemcsak a napi repülési rutint határozza meg, de azt is, hogy meddig jutnak el a gólyák a vonulás során. A kutatók megfigyelték, hogy míg a vezetők Nyugat-Afrika felé veszik az irányt, a követők általában megállnak Spanyolországban, jó, ha feleakkora távolságot megtéve, mint a termikek „letapogatásában” jártasabb társaik.

Neked ajánljuk
Macskátlanítanának egy új-zélandi települést Három évig számolják majd, hány macska él Washingtonban Újabb különleges cet esett áldozatul a tengerben lebegő műanyagnak Legkevésbé a fiataloknak fontos a szelektív hulladékgyűjtés Fazékmustra: nem mindegy, miben fő az étel
Tovább a forrásra: elte.hu
Vissza
Hírfolyam