A bogáncslepkék a szelek szárnyán a Szaharán is átkelhetnek
Finomnak és törékenynek tűnnek, amikor tikkadt nyári napokon a pocsolyák felett lebegnek. Pedig a bogáncslepkék kedvező széljárás esetén akár óránként 45 kilométert is megtesznek, és vándorlásuk során a Szaharán is átkelhetnek.
A Harvard Egyetem kutatóinak eredményei alapján a bogáncslepkék letaszították trónjukról az amerikai kontinensen vándorló pompás királylepkéket – a korábbi rekorderek 4800 kilométeres útját többszörösen túlszárnyalják.
Természetesen nem egyazon lepke: több generáció teszi meg a 12 ezer kilométeres utat, de egyes egyedek akár 4 ezer kilométert is utazhatnak.
Gerard Talavera és Roger Vila kutatók 2014-ben Csádban, Szenegálban és Etiópiában figyeltek meg olyan bogáncslepkéket, amelyekről feltételezték, hogy Európából érkezhettek.
A helyszínen összegyűjtött több száz egyed vizsgálatát Constantí Stefanescu, a spanyol Természettudományi Múzeum kutatója és munkatársai végezték el.
Ehhez a hidrogén különböző – neutronszámukban eltérő – előfordulási formái, úgynevezett izotópjai voltak segítségükre. Az egyes földrajzi helyeken található vízben a különböző izotópok eltérő arányban vannak jelen –
a felnőtt lepkék szárnyában található izotópok megmutatják, hol fejlődtek lárva korukban.
A lepkék egy része, amelyeket Taravera és Vila Afrikában megfigyelt, valóban közvetlenül Európából indult útnak.
A lepkék vándorlását az uralkodó szelek, és a szaporodásra alkalmas, esős időszakok szabályozzák: ha alkalmasak az időjárási feltételek, szaporodnak, majd újra útra kelnek.
