2018. november 14., Aliz
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Az őshonos állatok a természet védelmezői

Az őshonos magyar fajták többsége idővel kiszorult a modern mezőgazdaságból, pedig rendkívül könnyű a tartásuk. A hucul, a bivaly vagy éppen a szürke marha nem egyszerűen a pusztai táj megszokott eleme – a füves élőhelyek fontos karbantartója is.

Olyan őshonos állatfajokkal, mint a robusztus bivaly, a termetes szürke marha, a szilaj hucul vagy a jámbor kárpáti borzderes nagy valószínűséggel találkozhatunk hazánk természetvédelmi területein.

Urbán László, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának tájegységvezetője a Kék Bolygó magazin stábjának elmondta, hogy a nemzeti park területén található legelők nagy része emberi beavatkozás hatására jött létre, és a fenntartásnak az a kíméletes módja a szakember szerint, hogy legeltetéssel kezelik ezeket.

Hagyományos fajták előnyben

A kárpáti borzderes a Kárpát-medencében őshonosnak vagy régen honosultak tekinthető. A szakértők úgy tartják, hogy a borsderes a hegyvidéken sokkal alkalmasabb bármelyik eddig használt szarvasmarhafajtánál az ökológiai gazdálkodásra.

Gömörszőlőstől 30 kilométerre, Jósvafőn található Magyarország legnagyobb szabadon tartott állami ménese.

A hucul egy ridegtűrő lófajta, nem feltétlen igényel istállózást, nagyon jó takarmányhasznosító, és bármilyen terepen képes közlekedni – magyarázta Boros Krisztián, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság huculménesének állományvezetője.

Hucul lovak Fotó: MTI/Komka Péter

Környezetbarát fűnyírónak is beváltak

A szakember elmondta: a tenyésztés elsődleges célja a génmegőrzés, ám a ménes máshogy is hasznot hajt. Az állományvezető megjegyezte, hogy fokozottan védett területeken legeltetnek, ahova gépek nem jöhetnek be, így a legelők ápolásáért és az erdősödés visszaszorításáért a huculok felelnek.

Míg a huculok és a kárpáti borzderesek a hegyvidék, addig a termetes bivalyok a vízközeli, lápos legelők gondnokai.

A kápolnapusztai bivalyrezervátumban is legelőgazdálkodás folyik, amely révén sok veszélyeztetett faj jut élőhelyhez. 

Kihajtott bivalyok a friss legelőn  Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor

Széll Antal, a Körös–Maros Nemzeti Park természetvédelmi területfelügyelője elmondta, hogy a bivaly szeret vizes környezetben élni, mivel ázsiai származású faj. A száraz puszta mögött is található egy mélyebb fekvésű, régi érmaradvány különböző sás, zsombékos területekkel, nyílt vízzel. Ezek az állatok ott érzik igazán elemükben magukat, míg a magyar szürke marhát a száraz terek kezelésére használják – tette hozzá.

Mindkét állatfaj nagymértékben hozzájárul a hagyományos pusztai élettér fenntartásához.

Legelésükkel, taposásukkal visszaszorítják a tájidegen növényeket, ezzel is segítve a természeti környezet megőrzését.

Neked ajánljuk
Macskátlanítanának egy új-zélandi települést Három évig számolják majd, hány macska él Washingtonban Újabb különleges cet esett áldozatul a tengerben lebegő műanyagnak Feltérképezik a Föld minden élőlényének genetikai kódját Egyre nehezebbek és magasabbak vagyunk
Tovább a forrásra: hirado.hu
Vissza
Hírfolyam