A korallfehéredés a mélytengeri korallzátonyokat sem kíméli
Az ausztrál Nagy-korallzátonyt 2016-ban sújtó tömeges korallfehéredés a mélytengeri területeken, szinte sötétségben élő virágállatokat sem kímélte – állapították meg a kutatók a Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmányukban.
A felfedezés baljós képet fest a tengeri teremtmények millióinak otthont adót koralltelep hosszú távú egészségéről.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a korallevő töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci) inváziója, üledékképződés, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, 2016-ban és 2017-ben pedig többször is tömeges korallfehéredés sújtotta,
a koralltelep egyes részei gyakorlatilag megfőttek.
A kutatók eddig úgy vélték, hogy a mélytengeri zátonyok „menedéket” jelentenek az óceánvíz hőmérsékletének melegedése okozta termikus anomáliákkal szemben.
A legfrissebb eredmények szerint azonban a tömeges korallfehéredés a sekélyebb és mélyebb vizekben elterülő zátonyokra is fenyegetést jelent.
A Queenslandi Egyetem, a portugál Tengertudományi Központ és a San Franciscó-i természettudományi múzeum és kutatóintézet (California Academy of Sciences) szakemberei távirányítású járműveket és búvárcsapatokat is bevetve tanulmányozták az ausztrál Nagy-korallzátony északi részének több helyszínét a korallfehéredés tetőzésekor.
Az eredmények szerint a vízfelszín alatt 40 méterrel élő virágállatok csaknem negyedére volt hatással, míg az ennél sekélyebb vizekben élő korallok majdnem felét érintette súlyosan a 2016-os korallfehéredés. A 40 méter mélyen élő kolóniák 6 százaléka, a felszín alatt 5-25 méterrel élők 8-12 százaléka pusztult el.
„Döbbenetes volt látni, hogy a korallfehéredés hatásai ezekre a szinte teljes sötétségben lévő zátonyokra is kiterjedtek, miközben azt reméltük, hogy az elhelyezkedésük védelmet nyújthat nekik ezzel a pusztító természeti jelenséggel szemben”
– mondta Pedro Frade, a tanulmány társszerzője.
A korallok elfehéredése az egész tengeri ökoszisztémára hatással van: a színpompás zátonyok élő- és szaporodóhelyet jelentenek az apró halaknak, amik karban is tartják azokat. Az elfehéredett, elnéptelenedett zátonyok az algásodás áldozataivá válnak. A különleges turistaattrakciót jelentő Nagy-korallzátony állapotáért azonban nem csak az embert, a patkányokat is felelősség terheli.
