2018. szeptember 19., Vilhelmina
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A korallfehéredés a mélytengeri korallzátonyokat sem kíméli

Az ausztrál Nagy-korallzátonyt 2016-ban sújtó tömeges korallfehéredés a mélytengeri területeken, szinte sötétségben élő virágállatokat sem kímélte – állapították meg a kutatók a Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmányukban.

A felfedezés baljós képet fest a tengeri teremtmények millióinak otthont adót koralltelep hosszú távú egészségéről.

Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a korallevő töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci) inváziója, üledékképződés, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, 2016-ban és 2017-ben pedig többször is tömeges korallfehéredés sújtotta,

a koralltelep egyes részei gyakorlatilag megfőttek.

Az egészséges korallok fantasztikus színekben pompáznak Fotó: U.S. Fish and Wildlife Service Headquarters/flickr.com

A kutatók eddig úgy vélték, hogy a mélytengeri zátonyok „menedéket” jelentenek az óceánvíz hőmérsékletének melegedése okozta termikus anomáliákkal szemben.

A legfrissebb eredmények szerint azonban a tömeges korallfehéredés a sekélyebb és mélyebb vizekben elterülő zátonyokra is fenyegetést jelent.

A Queenslandi Egyetem, a portugál Tengertudományi Központ és a San Franciscó-i természettudományi múzeum és kutatóintézet (California Academy of Sciences) szakemberei távirányítású járműveket és búvárcsapatokat is bevetve tanulmányozták az ausztrál Nagy-korallzátony északi részének több helyszínét a korallfehéredés tetőzésekor.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk Fotó: Acropora/Wikimedia Commons

Az eredmények szerint a vízfelszín alatt 40 méterrel élő virágállatok csaknem negyedére volt hatással, míg az ennél sekélyebb vizekben élő korallok majdnem felét érintette súlyosan a 2016-os korallfehéredés. A 40 méter mélyen élő kolóniák 6 százaléka, a felszín alatt 5-25 méterrel élők 8-12 százaléka pusztult el.

„Döbbenetes volt látni, hogy a korallfehéredés hatásai ezekre a szinte teljes sötétségben lévő zátonyokra is kiterjedtek, miközben azt reméltük, hogy az elhelyezkedésük védelmet nyújthat nekik ezzel a pusztító természeti jelenséggel szemben”

– mondta Pedro Frade, a tanulmány társszerzője.

A korallok elfehéredése az egész tengeri ökoszisztémára hatással van: a színpompás zátonyok élő- és szaporodóhelyet jelentenek az apró halaknak, amik karban is tartják azokat. Az elfehéredett, elnéptelenedett zátonyok az algásodás áldozataivá válnak. A különleges turistaattrakciót jelentő Nagy-korallzátony állapotáért azonban nem csak az embert, a patkányokat is felelősség terheli.

Neked ajánljuk
Macskátlanítanának egy új-zélandi települést Három évig számolják majd, hány macska él Washingtonban Japán újra legalizálná a bálnavadászatot Gombából táskát? Baraksó Alexandra szerint lehetséges! Lézerekkel bombázza a Földet a NASA új műholdja
Tovább a forrásra: www.origo.hu
Vissza
Hírfolyam