2019. január 24., Timót
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Melyik volt az emberiség legpusztítóbb éve?

Bár örök kérdés marad, hogy a történelem számos korszaka közül melyik volt a „legrosszabb” (háborúk, járványok, éhínségek, természeti katasztrófák, népirtások), a Harvard Egyetem kutatója, Michael McCormick régész és középkor-szakértő egy nemrég megjelent tanulmányban arra a megállapításra jutott, hogy a Kr. u. 536-os év volt a legpusztítóbb év az emberiség történelmében.

„Az egyik legrosszabb korszak kezdete volt, amelyben csak élni lehetett, ha nem a legrosszabb év” – állítja McCormick. Mi volt ennek az oka?

Kr. u. 536-ban egy különös jelenség jelent meg az égen. Egy óriási, sötét felhő takarta el a napot Európa, a Közel-Kelet és Ázsia egyes részei felett, amitől e tájakon zuhanórepülésbe kezdett a hőmérséklet.

536 nyarán a hőmérséklet 1,5 és 2,5 Celsius-fok közé esett, amely az elmúlt 2300 év leghidegebb évtizedét eredményezte. Az ennek következtében fellépő szárazság jelentős területeken akadályozta az élelmiszer-termelést, s felütötte a fejét az éhínség. Írországban például 536 és 539 között nem lehetett kenyeret készíteni.

A justinianusi pestis ábrázolása Fotó: medievalists.net

A felhő 18 hónapon keresztül volt jelen, és akkora pusztítást okozott, hogy a gazdasági felépülés nyomai egészen 640-ig nem lelhetők fel a régészeti anyagban.

Mi okozta a fentieket elhozó „ködöt”? Hogyan tudta ez a felhő a világ ekkora részén eltakarni a napot? McCormick és kutatócsapata, valamint Paul Mayewski, a Maine-i Egyetem gleccserkutatója  egy svájci gleccserben találta meg a megfejtést.

A Svájc és Olaszország határán fekvő Colle-Gnifetti-gleccser állandó jégrétegei évről évre egymásra rakódnak, így a jégbe fúrva egyre régebben keletkezett minták vehetők, amelyekből az adott év időjárására vonatkozóan is lehet következtetésekre jutni.

A Colle-Gnifettiről, 536-ból származó minta vulkáni hamu jelenlétét mutatta. Ebből láthatták a kutatók, hogy abban az évben valamilyen jelentős vulkáni esemény történt.

A Colle-Gnifetti látképe 2015-ben Fotó: glacierhub.org/Michael Sigl

Az ehhez hasonlóan 540-ből, az Antarktiszról és Grönlandról nyert minták szintén tartalmaztak vulkáni hamut, utalva egy második kitörésre. Mindkét incidens elegendő port juttatott az atmoszférába ahhoz, hogy a földre jutó napfény jelentős mértékben csökkenjen.

A közvetlen környezeti hatások mellett számos egyéb pusztító tényező is feltűnt az 536-ot követő évtizedben: 540-ben tört ki az egyiptomi Pelusium kikötővárosban (a mai Port Szaíd közelében) az úgynevezett justinianusi pestisjárvány, amely a Keletrómai Birodalom lakosságát tizedelte meg, és két évszázadon keresztül vissza-visszatérve akár 50 millió ember halálát is követelhette a Földközi-tenger térségében.

A mezoamerikai Teotihuacán korabeli civilizációja is ebben az időszakban indult romlásnak, vélhetően a klímaváltozások által keltett szárazságok következtében. A 6. századi szélsőséges időjárási eseményekhez köthető még a perzsa Szászánida Birodalom és az indiai Gupta Birodalom bukása, valamint az ázsiai török népek terjeszkedésének kezdete, amely az avarok Kárpát-medencébe települését is eredményezte.

Egy grönlandi jégminta, amely a globális vulkanizmus archívumát tartalmazza Fotó: glacierhub.org/Michael Sigl

Hogy maguk a vulkánkitörések hol történhettek, továbbra is kérdés. A jelek egyaránt mutatnak Izlandra és Észak-Amerikára, azonban egyik esetben sincs elegendő bizonyíték. Annyi azonban bizonyos, hogy a kitörés a légkörbe jutott por mennyiségét tekintve nagyobb kellett hogy legyen, mint az 1816-os „nyár nélküli évet” okozó Tambora kitörése Sumbawa szigetén, a mai Indonéziában.

Neked ajánljuk
Az előkelő külsejű havasi cincér lett az év rovara A föld mélyében rejlő élő szervezetek tömege sok százszorosa a teljes emberiségének Kinn az orosz vadonban – A titokzatos erdő Több pénzt költene klímavédelemre és innovációra az Európai Parlament NASA-képek az Aletsch-gleccser olvadásáról
Tovább a forrásra: mult-kor.hu
Vissza
Hírfolyam